Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Aszongya: -Hogy? Aszongya: - Gyertek ide. Odamentek a nagymamájáho. Rátette a kézit: -A tejed váljon oxigéneresire. Olyan oxigéneresi tejed legyen, ha belecseppented a fiad szájába, a főd alatt is tudjon élni. Ott vót az idő, a kilencedik hónap. Szegíny asszony kiment. Az ember ásott egy nagy-nagy sírgödröt, olyan két és fél méterest. - Ide tegyük le - aszongya. - Megszületett a kisfú. Húsz csöppet cseppentett a szájába a tejibül az anyja, oxigéneresi tejet. Húsz évig ettül él odalent. Eltemették a fiút a tengerpartra. Ment a király kilenc hónap múlva: - Hun a gyerek? -Nincs - aszongya -, nem szültem. Összedarabolták az anyját is, a kisgyereknek az apját is. Beletettík két üvegkoporsóba. Haladt az idő, a perc, az óra (egy nap egy esztendő), és a fiú nőtt, növekedett a főd alatt. Eljött a húsz év, húsz nap. A víz, a tenger ereje a fiút felhajintotta a földszintre. A fiú feljött, de anyaszült meztelen vót. Elindult, ilyen indákkal körülcsavarta magát, oszt szedett erdei gyümölcsöt. - Istenem, milyen ez az emberi világ? Nem tudta, hogy a király országa nem olyan messzi van tülle, mer ű a tengerparton vót. Nízi, nízi a tengert, egy tuskón ül. Lássa, hogy olyan egy aranyhal jön, akinek a felhőkben van a háta. -Jó Isten - aszongya -, ilyet még sose láttam! A nagy aranyhal odaúszott a tengerpartra. Kinyílt az oldalábul egy ajtó, egy aranyhíd kiszökött a partra. Egy felsiges tündéri szíp királykisasszony kiszállt belűle, hozott a hóna alatt egy csomó ruhát. -Na - aszongya -, ide hallgass! Még neked nincs keresztanyád, nincs keresztapád. Á, de nagyon szíp vagy, legyen a neved Vízi Gyula! ЗЗ6