Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Az nagyszerű! Hát te, középső? - Én meg úgy szeretlek, mint a mézet! -Jaj, te jó Isten! Jött a kisebbik, a kis fiatal: - Én úgy szeretlek, mint a sót! - Mit mondtál? Mint a sót? Mindjárt karóba húzatom a fejedet! Aszongya a felesíge: -Nana! Királynak király vagy, én meg királynő vagyok! Akkor nekem is van szavam! Ne bándd! Lehet fiatal, meg bolond, úgy szeret, mint a sót! Hát nem tudod, hogy só nélkül nem tudsz megílni? Aszongya a király: - Elmísz a palotámbul. Semmit nem adok, mer úgy szeretel, mint ásót! Sírt a kisjány, összekötötte a kis batyuját. A folyón, ahun a fiú lejött, lement ő is. Aszongya: -Nesze - lehúzott egy gyűrűt az anyja a kisjánynak. (A két jány pávásan ült.) Neked adom ezt a gyűrűt. Akármerre mísz, ha üzenni akarsz, fordítsd meg! Neked adom ezt a törülközőt. Ha éhes vagy, lökd le a fődre, meglesz az enni-innivalód. Ment a kisjány zokogva. Az anyja kikísírte: - Itt hagylak - aszongya - ezen a folyóparton. Elment az anyja, rítt a kisjány nagyon. A kettő meg örült, hogy neki marad minden! Majd férjhe megyünk! Hercegekhe megyünk! Királyokho megyünk! Ő meg menjen, hogy pusztuljon el! Megindult a folyóparton a kisjány. Hova talált, nagyon messzi vót mán, és favágóknak a tanyájáho ért. -Ti favágók! Nem tudnátok nekem egy fát adni? -Minek, te jány? Sajnálunk tíged, lássuk, hogy valamilyen királyi család vagy! -Apám király vót, de én mán nem vagyok. Nem akarok király lenni. Úgy szeretnék vele beszélni. 327