Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Hát bizony eltelt jól az idő, felnőtt a gyerek. Nagy hatalmas csatornát vezettek a tengerbül világszerte mindenfele. Sok csatorna vót, sok vízimolnár vót. A vízimolnárok őrölték akkor a búzát. Mán a fiú legénysorban vót, lement egy este a molnárhoz: - Molnár, hogy őrölöd a búzát? - Felsiges királyfi, én úgy őrölöm, ahogy a víz folyik. Akkor tudok őrölni. Ha nem folyik, nem tudok kenyeret darálni. Várt egy kicsit a fiú. Iccaka fog a víz megindulni. Egy kanapéra ledőlt a fiú, elaludt. Felkelt úgy tizenkét óra fele a Tenger Nagy Királyfi. - Fiatal királyfi, mán most mán megy a malom, nízze, milyen szíp búzát őröl! - Ezt hogy nízzem meg? Itt a hajó - aszongya -, bemegyek. -A fogaskerék oda ne kapja magát! -Látod, te szegíny molnár, sajnállak. Kicsi a fizetésed? - Elég kicsi. -Nesze, neked adom ezt a zacskó aranyat! Egy hajóba ültek. Elfordította a hajón a lapátot. Nekivágott a nagy, hatalmas csatornának. Zúgott a víz, vitte, vitte, hova vitte? Messziségbe, nagyon messze! Ő aszonta: -Nem maradok otthun. Királyfi vagyok, király az apám, sajnálom a szegínyeket! Vót íja, fegyvere, élt a vadonban, vadat lövöldözött. Egy éjjel az apja halálra elbúsulta magát: -Jaj, kedves fiam! Hogy létezik ez, itt hagyod a királyi sorodat a semmiír? Ez a Tenger Nagy Király fia egy másik királyhoz fordult. Annak vót három szíp jánya. Drága kincses király vót. Annyi vót a kincse, hogy garmadába vót. De szíp három jánya vót! -Megtudom mán - aszongya -, hogy szeretnek engemet! Gyertek be jányaim, gyere be, felesígem! Na, ki hogy szeret engemet? A legöregebb jány aszonta: -Jobban szeretlek, mint a süteményt! 326