Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Adtam a tíz fillért. Meséltek királyokról, hercegekről, sárkányokról. Majd véget ért a mese, oszt megfogtam Erzsi néninek a kézit. - Erzsi néni, igazán van Meseország? - Hogyne vóna - aszongya -, furcsa vagy! Hát mondom: -Mir? - El lehet oda jutni. Te bátor gyerek vagy, el is mísz! Mentem fütyürészve haza. Mondom anyámnak: -Anyám, elmék Meseországba! - Nana, bolond vagy? Ki mondta ezt neked? -Erzsi néniék mondták - mondom -, ki lehet menni Meseországba, oszt azután nem kell tanulni a mesét. Űk elmentek Erzsi nénihez, majd ledorongolták. -Hogy lehet ilyen mondani egy fiatal gyereknek, hogy menjen Meseországba? Elindul, elcsavarog a határba a gyerek! Vittek az öregebbik nővéremhe, Irénhe. - Itt van Meseország - aszongya. -Dehogy itt van! Telt az idő, múlt az idő, hát bizony elmentek egy vasárnap a piacra, én az iskolás bakómba tettem bele pogácsát, tettem bele faggyút, egy kis húst, szalonnát, kenyeret is. Elindultam a Gyepes oldalán. A Gyepes az egy folyó Sarkadon. Ez megy bele a tengerbe. Elindultam a partján, megyek Meseországba! Mentem, mendegéltem erdőkön, mezőkön, ligeteken, roppant nagy városokon, királyi síkokon, síkmezőkön, még a hideg Óperencián is túl. Találkoztam hercegekkel, bárókkal, grófokkal, nagy kalapú tótokkal, válogatott cigánylegényekkel. Hát bizony elfogyott a kis koszt. Jó Isten! Hogy érek én Meseországba? Mán jövök egy hónapja. Leültem, kivettem a kis fokhagymát meg a kis hájat, darab pogácsával jóízűn megettem. Tenger vízihez odahajoltam, ittam. Níztem, níztem a kék tengert. 311