Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Te jóságos Isten! Hogy jutok én abba a szigetbe be? Akkor láttam valamit ragyogni rajta, jött egy kis kékezüst hajó. Egy hattyú húzta. Kékezüst hattyú. Egyenesen felém tart, kiszáll belűle két szíp tündérjány. - Magyarországrul jöttél? Mondom: - Onnen - mondom -, megyek Meseországba. -Minket küldött elibed a Mesekirályunk. Gyere, ülj be! Beültettek, visznek. De jó darabig kellett menni, míg Meseországba értem. Odaérek Meseországba, ez egy sziget vót. A sziget közepén vót a kastély, fürödtek a meztelen tündérjányok. Fonták a hajukat. - Mit fontok a hajatokba? - Hát mit? Szivárványt! Tudod, hogy mikor megszabadult az özönvíztül a világ, azóta szivárvány vót az égen. Visznek befele a nagy Tündérkirályhoz, Mesekirályhoz. Meghajlok, köszönök neki: - Magyarországrul jöttem! -Nagyon boldog vagyok, hogy el tudtál idáig jutni. Tudom, hogy jöttél! Itt tanuld meg azt, hogy mesét sose kelljen tanulni, csak szerkeszteni! - Tanulni? - Nem kell. Ha megadod több kérdésre a választ, itten örökre meseszerkesztő leszel! De vigyázz, nagyon vigyázz, mer itt egy nap egy esztendő. - Hát hogy? -Húsz nap, húsz év, nálunk egy nap egy esztendő. Á, nálatok máshogy van, nálatok más ország van. Nálunk itt Mese-Tündérország van, nem halnak, nem szülnek. Lásd milyen gyönyörű szőlők, almák, rózsák! Ezek mindig így vannak! Mondom akkor: -Mit csinájjak? - Eriggy ki, holnap kimísz próbára. Ha megfelelsz, visszamehetsz Magyarországra úgy, hogy te mán nem hallgatod, tehozzád mennek, hogy meséljél. Neked nem kell tanulni, szerkeszteni kell! 312