Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Kiment a hegyekbe - mer azok is hozzátartoztak -, vett ő hegyeket is a hercegiül. Megfogták a kis üregi nyulat a kis szegíny fiúk, oszt elszedte tőlük. Akkor aszonta az ember, aki ott vót nála: -Te jó Isten, hát ennek kűbül van a szíve. A kis ártatlan gyerek vinné haza ezt a kis nyulat, hogy megfőzze, megegye. És nem! Itt változik meg a világ, itt fordul meg minden... Nízte Péter az öregembert, de olyan különös öregembernek látta. De hol vót az öregember? Ott, előtte, a fenyves előtt, ahol megállt az erdőszélen, ahogy jött az erdőtül haza. -De furcsa öregember ez! Ez olyan, mintha üvegbűi vóna! Látta, hogy olyan fehír selyemhaja van. Fehír selyemszakálla van. S egy bot van nála, oszt olyan különös ruha van rajta, mintha pikkelyekbűi állna. -Jó napot, öregember! Ki engedte meg neked azt, hogy az én birtokomba begyere? -Én! Nem ismersz, ki vagyok! Én vagyok a Jóság tündére. Sajnálom, hogy eladtad a szívedet. De hát azoktul a kis gyerekiktül elvetted a nyulat, sírva mennek haza. - Kisfiúk, várjatok csak! Az öregember odament, a fenyőfa lecsüngő gallyáról elővett vagy hat-hét dobozt. Lecsüngő kis dobozt. Odaadta neki, oszt egy-egy nyúl lett belűle. Aszongya: -Vigyétek! -Á - aszongya Péter. De sokat tudsz te teremteni! Te teremthetnél nekem jószágot. Aranyat adnék. - De bolond vagy, eladtad a szíved az aranyért, de én nem adtam el - aszongya -, hát az a boldog, akinek tiszta a lelke. Akiben szeretet van, nem az, aki arannyal van tele. Aszongya: -Gyere csak még! Jött a kis gyerek. Felnyúlt, egy-egy dobozt levett, mindegyiknek odalökte. Lett egy-egy kifli belűle. -Na látod, Péter? Ne bántsál te senkit. Szíp kisjányod született. Otthon van, még annyi sincs neki, hogy betekerjék ruhával. 293