Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Mit érdekel engem, nekem a vagyon kell! -Péter, Péter! Az emberi szeretet nagyobb, mint a vagyon. Tudd meg, ha emberi szeretet nincs, akkor a vagyon nem ér semmit! Én vagyok a Jóság tündére! - Oszt hunnen jöttél? - Há, messzirűl, a Jólét, az Igazság országábul. Onnen jöttem, a Jóság tündérei küldtek ide, mer hogy sajnálnak tígedet, hogy odaadtad a szívedet fiatalon. Gyönyörű szíved ott van a félszemű óriásnál. És majd meg fogsz egyszer öregedni, de a kűszíved is szétreped, és meghalsz. Mikor mán az örök ítélet megszűnik, megszűnik a kűszíved is. -De jól beszélsz! - Sajnállak - aszongya. - Gyere el hozzám ebédre. -Ne nekem adjál ebédet, Péter! Küldjél a családodnak egy kis ennivalót. Vigyél a kis jányodnak tejet, vagy adjál szegínynek egy kecskét, hogy legyen mibűl táplálkozzon. -Hát, majd meggondolom! Hát szegíny felesíge kint lakott, ahun égette a szenet, amíg végül el nem ment a félszemű óriáshoz. Oszt ott vót a kis kunyhója. Füstölt a kis kímíny. Elment a felesígihez, de nem tudta sajnálni, nem tudta szeretni, mer a kűszív nem engedte meg, nem emberi szív működött nála. - Na - aszongya -, azír adok neked, küldök ennivalót, meg pízt. Mondta a felesíge: -Ne küldj! - Hogy gondolod! Én mán gazdagabb vagyok, mint három herceg. Palotáim, kastélyaim vannak. De sajnos, a szíved meg nincs a helyén! Nem tudod szeretni a kis jányodat, nem tudod a kis fiadat szeretni? - keservesen rítt a felesíge. Aszongya: -Tudom, hogy a fiam - elméletbűi -, de nem tudok vele érezni. -Megbánod még, Péter! Megbánod még! Elment Péter, nem fogadott el az asszony tülle semmit. Kiment. Hát akkor mán a szenet se égette. Azelőtt az ura vágta a nagy nehéz, értékes fákat. Az asszony kiment a baltával, bent hagyta a kisjányt, oszt vágta a fát. 294