Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Na, fiam! Mit akarsz, János? -Meg szeretném kírni a jányod kézit! Meg - aszongya - visszaváltoztattam a felesígit is - aszongya - a kígyóságtul, meg az átoktul. - De hát, én nem bánom, kedves fiam! A jányomat is megnyerted, a felesígem is visszahoztad a tenger fenekirül, a Tüzestengerrül. Csak nekem egy az óhajom, hogy velem meg kell birkóznod, és hogyha kétszer fődhö vágol, akkor a jányom neked adom. Ha egyszer fődhöz vágol, akkor te tovább nem leszel király, se vitéz! - Rendben van! - aszongya. Akkor szípen kiment a fiú, előszedte a fehír almát. Összecsavarta, belecsavarta egy pohárba. Megitta a levit annak a fehír almának. Olyan ereje lett, hogy nem tudott a fődön lípkedni az erőtül mán! - Menjünk mán - aszongya -, kedves atyám, birkózzunk meg. -Ó, ráérsz még meghalni! Úgyis tudom, hogy erősebb vagyok, mint te. Mindenki bámulja, a hercegek, grófok, a királynő, a királyjány. Sírt a királyjány: - De sajnállak - aszongya -, mer apám erősebb, mint te. - Hát, majd meglátjuk - aszongya. Kimentek, megkapta a király - a Tündérkirály - úgy, hogy ropogott a csontja. A fiú nevetett: -Ne játsszon! Fogjon meg rendesen! Aszongya: - Ó, fiam! Nem elíg? Megkapta még jobban. Úgy hajigálta a fiút. A fiú hallgatott, fárasztotta. Mikor mán jól kimerült, megfogta, úgy odateremtette, hogy ott maradt. Nem is kelt fel. Aszongya: -Vigyék be a szobába - aszongya -, hogy pihenje ki magát. A jány beleugrott a nyakába, megcsókolta. A király még annyit mondott: - Fiam! A királyságom is a tiéd, a jányommal! Tik meg, papok, eskessítek, tik, hóhérok, seprűzzítek! Máig is éltek, ha meg nem haltak. 1995. május 18. 288