Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A kőszív sf^lt a világ túlsó táján egy kűszívű herceg. Kűbül vót a szíve, nem -t sajnált senkit. Mindenkitűi elszedett mindent. Sírt-rítt a világ. A legenda azt mondta, hogy ez a herceg eladta a szivit a kincsír, vagyonír egy félszemű óriásnak. Nagy erdei vótak, nagy kastélyai vótak, nagy birodalmai vótak, nagy, gazdag herceg vót. Úgy hívták, hogy Kűszívű herceg. Kiment a Kűszívű herceg az erdeibe, ott lakott egy szegíny család, Szénégető Péter családja. -Na, te Péter - aszongya -, sok szenet égettél mán? - Égettem mán - felsiges herceg - nagyon sokat. És, ami azt illeti, kedves herceg, én úgy hallottam, meg ne haragudjon mán: igaz, hogy kűbül van a szíve magának? -Nem haragszok meg érte, Péter, mer kűbül van a szívem. Eladtam egy félszemű óriásnak. Aszongya: - Hol lehet ezt az óriást megtalálni? - Lesz neked is mindened, gazdag leszel, kincseid lesznek, stráfszekírrel hordják majd az aranyat, ad neked, ha eladod a szíved! A felesíge ott vót a kis fiával: -Ne add el a szíved, Péter! Hát énvelem mi lesz, ha kűszívű leszel? Nem sajnálsz, nem szeretsz majd! - Gondolkodok rajta! - Kedves felsiges herceg! Önnek mindig kitermeltem a fát, sok faszenet csináltam. Megkaptam érte a kis ennivalómat... Én is lehetek ilyen gazdag? 289