Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

gom, hogy eriggy el a Tüzestenger fenekire, és hozd el anyámat az esküvőre. -A Tüzestenger fenekire menjek el? Anyád ott lakik? - Ott - aszongya -, kígyó feje van neki. Aszongya: -Hát ilyet még soha nem hallottam, pedig még sokat láttam! Te Tündérkirálynő vagy, anyádnak meg kígyófeje van? - Igen, kígyófejű asszony az anyám! De ha a Tüzestengerbe le tudsz menni, visszajöttél, abba a pillanatban, rögtön a felesíged leszek. Esküt teszek rá neked! Lement, a sarkába a kis bögejcsikó. - Rendben van, elmehetünk. Elhozhatod az anyját. Csak arra vigyázz, hogy mikor megcsókol tíged, rögtön egy füstté vált. - Ezír mondta a jány, hogy csókoljam meg! (A fiú azír nem akarta megcsókolni.) - Na és akkor, hogy tudom meg? - Ülj a hátamra megint, mer nagyon messzi van a Tüzestenger és az anyjának kilenc kígyófeje van. Felült a ló hátára, megindult, menni. Repültek városon, felhőkön keresztül, tengereken, bokrokon, erdőkön. -Á - aszongya a fiú, János -, nem untam el még az íletemet, hogy megközelítsem, hiszen ott fenn az ég tetejiben jár a tűz, a tengerben! - Ne fílj tülle, csak gyere! Leszálltak a tengerpartra. -Nízd meg csak! Ott van egy ajtó a tengerpart oldalán. Eriggy, nyiss be! Semmi bajod nem lesz. Csak majd a szikrák úgy mennek feléd, de te nem fogsz megégni. Megnyitja az ajtót, megy egy aranyfolyosó a Tüzestenger alá, egy út. -Juj, de gyönyörű. Lássa, hogy szebbnél szebb élő nyíló virágok, olyanok, hogy nyílottak kifele a falbul. -Jaj, de gyönyörű! Mán mentek körülbelül egy ötven lépést, mikor egy oldalajtóra ráakadt. Kopogtatott az ajtón. Kapta a választ: -Gyere be, kedves gyermekem! Mikor bement, megrezzent a fiú. Nem sarkantyúi, hanem attul, milliárdszor szörnyebbtül, ott ült egy nagy aranyfotelba, oszt kilenc feje vót kígyóbul neki. (A Kilencfejű kígyó vót.) 282