Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Szerencsés jó napot, kedves ídesanyám! -Isten hozott tíged is, János! Tudom, hogy a jányom küldött. Azt akarja a jányom, hogy nyerjél fel. - Hát - aszongya -, hogy nyerjem fel magát? - Nagyon nehéz. Nagyon nehéz - aszongya. De - aszongya - meglátod! Mer híja, hogy hozzá menjen, esküvőre! - Itt maradsz egy napig. Én is kimék a tengerpartra. Mer ki lehet menni - aszongya. Csak meguntam mán az életemet, hogy kint akármilyen vitéz jön, bámul, hogy kilenc kígyófejem van. Kiment az asszony, egy pálcával csapott egyet, abba a pillanatban egy gyönyörű palota lett. -Naposok, hetesek, szolgálók, köllerek, szobajányok! Azonnal terítsetek a vejemnek! Evett. Az asszony elszenderedett. Nízte: -Istenem, kilenc ágon van a feje. Mit csinájjak vele? Mit csinájjak vele? Aszongya a táltos csikó: -Hát nem bírsz tűzzel, nem bírsz fegyverrel - aszongya -, rakjál egy olyan tüzet, olyat, ami a felhőket járja. Oszt, amikor most tizenkettőkor iccaka átváltozik egy gyönyörű királynővé, te meg lökd le a bűrit a tűzre - aszongya -, és akkor megmentetted! Gondolkozott a fiú: - Rakok egy kis tüzet, kedves ídesanyám! -Rakjál fiam, melegedjél! Tördelte kifele szálábul János a fákat. Rakott olyan tüzet, hogy a felhőkbe járt. Tizenkét órakor látta az ablakon keresztül, keresztülbuksegel a fej in egy hatalmas felsiges királynő. Ragyog a szípsígtül, az aranytűi meg a gyémánttul nem látszik. Aranyhaja van, húzza maga után. Kiment a palota túlsó végire. János meg betörte az ablakot, megkapta a kígyóbűrt. -Híj - sikoltott -, ne égesd el! Belelökte a tűzbe. Összevissza tüzelt. Nagy hatalmas robaj lett belüle. Lobogott, elégett. Aszongya: -Na, fiam, engem megnyertél. De, fiam, a kisjányomat nem nyered meg. Az elpusztít tíged. Ű benne még mindig varázserő van, és aszongya - olyan varázserő van benne, hogy boszorkánnyal elbír a jány! 283