Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Kedves ídesanyám! Maga kicsoda? -Ó, fiam! Én is táltos vagyok, mint anyád. Egy perc alatt átváltozott. Látta, hogy táltos az asszony. -Akkor te nem boszorkány vagy, se nem tudós? -Nem. Én táltos vagyok - aszongya. Olyan vihart tudok tenni, hogy ezt a várost felborítom. S akire haragszok, gondolattal meg tudom ölni. -Na, jól van, kedves ídesanyám! Akkor elmehetek? - El. A ló elvisz magátul. Csak vigyázz, hogy három iccaka el ne aludjál. Megcsókolta az öregasszonyt, felült az ötlábú táltos csikóra. Felvágta a fekete felhők járásába. Fel, a felhők közzé. Mikor jött lefele, kiugrott alóla. -Megijedtél, kedves gazdám? -Ó, megijedtem - aszongya. Szegíny nagyanyámat láttam, fűzdögéi a tűbe. Aláugrott. -Na, jól van, kedves gazdám! Látom, hogy vitéz király vagy! Megindulunk! Csak arra vigyázz, hogy három iccaka el ne aludj. Mer, ha elalszol három iccaka, ott fogsz meghalni. Én se tudok segíteni. Mer engem le kell, hogy kössél, nem mehetek be a palotába. Megindult menni, mendegélni. Erdőkön, mezőkön, ligeteken. Roppant nagy sötítsígeken, királyi városokon, királyi brukkón, ment a tengereken is keresztül. Elérkezett körülbelül egy hétre a tündérkirálynak a birodalmába, az Üveghegynek a birodalmába. - Hú, de fenn van, ide fel se jutsz! -Fel tudok repülni veled, kedves gazdám! De nekem le is kell repülni! Mer te még bírod a hideget, de én nem bírom sokáig! De vigyázz, mer nagyon elátkozott helyre mísz. És még, ha visszajössz, a jányt nem nyered meg. Még neked el kell jönni tovább velem! - Ó, álgyon meg az Isten! Mit csinájjak? Mit adjak enni? -Gyújtsd meg ezt az erdőt, a parazsat addig megeszem, amíg te bent leszel. Odament a fiú, meggyújtotta azt a gyönyörű nagy erdőt. Aranyerdő vót. Mind leégett. Ette a ló. 279