Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A legény felpattant, bement, tiszta gyémántszőnyegen ment be a jányho. A jány feküdt egy aranybölcsőbe, a haja lent vót. -Ó, szívem szíp szerelme! De nagy utat tettél meg! Gyere, hogy pusziljalak meg! (Egy hang mondta, hogy: Ne puszild meg!) Aszongya: - Most nem, tudod, majd estére. -De elalszol! - Nem alszok el estére. -Azér jöttél, hogy engem felesígül vegyél. De itt - aszongya - egy próbát meg kell tenned. Ha elalszol egy iccakába, le is lesz vágva a nyakad. Pedig - aszongya - hozzád mennék, azonnal most mennék veled. Gondolkozott a fiú. - Na, mindegy! Lement az Üveghegyrűl, lement a lóho. A ló mán meg is ette az erdőt, ami tűzbül vót. -Na, gyújtsd meg a meg a gyémánterdőt! Égett az a nagy gyémánterdő, aszongya: -Evvel is elboldogulok - aszongya -, megeszem ezt is. Ide figyelj! Tudom, mir jöttél. Hogy tanácsod adjak neked. Adok tanácsot. Nyúlj csak - aszongya - a bal fülembe. Benyúlt. Hát mit vett ki belűle, egy kis pókhálót. - Mit csinájjak vele? Evvel a pókhálóval? -Tudod, mit csinájjál vele? Dörzsöld meg a két szemedet estére, és akkor - aszongya - nem alszol el! Bement a jányho: - Most se csókolsz meg? Aszongya: -Nem! -Nahát - aszongya -, akkor most egy szobába kell, hogy velem legyél. Vagy, ha akarod, nem is leszek veled egy szobába. Hogy aludj el. Ha velem lennél, akkor nem aludnál! Látta mán, hogy a szarvakat a bikák mán a falon dűtögetik be, oszt okádják befele a tüzet. Csak a fiún nem tudott ám fogni a tűz. Megdörzsölte a szemit a pókhálóval, nem aludt el. 280