Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-De vigyázz! Én adok neked még egy szál virágot. Mindent el tudsz vele követni. De arra vigyázz, hogy tizenkét órakor a virág ne legyen bent veled a szobába! - Mir ne legyen benn a szobába a virág - aszongya -, bent kell tartanom! -Na majd - aszongya - meglátod! Ne tedd be, tedd ki a konyhába, vagy tedd ki akárhova. Amit kírsz tülle, minden megadatik neked! Megcsókolta: - Hát mikor jöjjek hozzád? - Hát tudod, én nagyon messzi lakom. Az Üveghegy tetejin lakom. Oda meg beretvábul van az út. Hiába indulsz el, mer el nem tudsz hozzám jutni! Mer el van az is átkozva. És ha eljössz, lehet, hogy még félútig se jutsz, elpusztítnak az elátkozott sárkányok. -Nahát, nem baj, szívem szíp szerelme! Én csak elmegyek hozzád! Avval elment a Tündérkirálykisasszony, elrepült, ű meg ott maradt. Hazamegyen. Nagy búnak ejtette a fejit. Aszongya az anyja: -Tudom - aszongya -, én neveltelek, hogy nem az én fiam vagy. De, ha mégis odajutsz, hogy hatalomra jutsz mint király, gondolkozzál rúlam. Tudom, hogy hová akarsz menni, menni akarsz az Üveghegyre. De borotvábul vannak az utak, és elátkozott sárkányok őrzik. Eriggy el a keresztanyádhoz, a falu szélin, kírjíl tülle egy lovat. - Sose láttam még a keresztanyámat! - Eriggy, csak eriggy! A legutolsó házban lakik a faluszílen. Megindult a fiú menni. Gyönyörű szíp ruhába vót. Köszönt neki: -Szerencsés jó napot, kedves keresztanyám! -Isten hozott, fiam, tíged is! Igaz, fiú, hogy sose nem adtam neked semmit, de csak én tudom, hogy kerültél ebbe a városba. De majd elmondom neked. Most eriggy oda, ott van az a tyúkól. Háta megett van egy tyúkszaros kantárfej. Vágd fődhö, fiam, ha menni akarsz! Odament, fődhö vágta, egy ötlábú táltos bögejcsikó lett belűle. Mindjárt megkapta a fiú. -Na, jól van, ídes gyermekem! Még azon felül adok neked három golyót. Ha bajba leszel, hajítsd el! 278