Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Hogy menjek le az alsó világba, Alsó-Indiába? - Fiam, adok egy pálcát neked. Ráütöl, és megszakad a főd, de fiam, onnan még élve nem jött el ember! Kell a királyság, a jány? Ha visszahozod a felesígemet, megtarthatod az esküvőt. -Hát - aszongya -, nehéz feladat! Nagy feladat! Dehát, megpróbálom! - Mit kírsz, fiam? -Három napi pihenést, mer fáradt vagyok, felsiges király atyám! Aludni akarok! -Aludjál gyermekem! A legfelső, a legdrágább szobámat adom oda. bedöglik János, gondolkozik: -Istenem! Hogy menjek, mikor ember nem jött vissza? Pedig ők tanult vitézek vótak, én meg csak egy juhász vótam, király lettem! Elaludt mélyen. A tündér királyjány kis aranypalástban odarepült, megcsókolta: -Ne fílj, adok egy pálcát neked! Anyámhoz hozzá ne nyújjál, a haját fogd meg, mer, ha megfogod - aszongya -, szíjjelszed! Hozzad fel - aszongya -, hajánál fogvást! Megcsókolta, felébredt, ott vót a pálca. Aszongya János: - Felsiges király atyám! Úgy akarom, hogy fektessük mán papírra! -Ó, fiam! Ötven papírt adnám én, aláírom! - De felsiges királyatyám! A vírivel kírem! -Megadom, fiam! Megadta, amit beígért neki. A juhász kiment a falu szélire, ott vót egy fa. Lecsapott rá. A pálcátul, amit a jány adott, megnyílt a föd. Ment lefele. Látta, hogy minden vitéz, óriások, nagy, hatalmas királyok, mind le vannak láncolva, mind rabságba van. - Ó, te jó ég! Én is itt leszek? Aszongya az egyik szertartó, egy felsiges herceg: -Le vagyok láncolva. Sajnos, hogy idejöttél, te egyszerű juhász aszongya -, mit keresel itt? Aszongya: 271