Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Úgy akarta az Isten meg a hatalom, hogy idejöjjek, hogy erőt tudjak meríteni a világbul. Én fel tudom szabadítani! -De jó vóna! Ott a királynő, menj be - aszongya -, egy templomba imádkozik az oltár előtt, egy szent könyvbül. Kopogtatott János, bemegyen. - Ó, hahaha! - nevetett a királynő, - hullt a falról a vakolat, az ajtó kinyíllott, szítrepedt, a vasrácsok megszakadtak! - He, he, szegíny ember fia! De kár, hogy idejöttél! Sajnállak, mer szegíny ember fia vagy. Segíteni akartam rajtad, de viszont nem tudok! -Nem baj, felsiges királynő! Mi hát a megmentísed? Aszongya: - Három pohár vizet meg kell innod! Ha három pohár vizet megiszol, nem halsz meg! Háromszor megcsókolsz, akkor újjá változók. De a méreg, kígyó, bika, bele vót főzve. Öregedés, bánat, szerencsétlenség minden bele vót főzve. Amit adott neki - a három magot a menyasszonya, abbul bevett egyet. Megitta az egyik poharat, fellángolt a pohár, füstté vált. -Na, gyere - aszongya -, itt az öregség, itt a fájdalom, itt a gyász! Idd meg! Bevette a másik kis magot, felszállt annak is a füstje. A harmadik pohár a halál. Odafeküdt a juhász lába elé a Halál, csontbul vót minden rísze, aszongya: -He, he, he! Nem mehetsz el! Megnyertíl, az enyém vagy! Ó, de boldog vagyok - aszongya -, elviszlek magammal! Tíged külön teszlek egy szigetre, ott gyönyörködök benned - aszongya. -Na, jól van - mondta a juhász -, csak azt engedd meg, hogy igyak egy pohár tiszta vizet. Belökte a magot, a Halál füstté vált. Aszongya a királyné: - Fogjál meg hát, János! Tündérbaba lett, meztelen vót. - Hogy foghatnálak meg? Megkapta a haját, húzta felfele egy hatalmas nagy lépcsőn. Megzúdult egy nagy homokóra. Vitte felfele, felért, odatette a király elejbe, ott feküdt a nő. 272