Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)
sétól. 37 Hazánk fővárosának helyzetét, lakóhelyétől való távolságát amazénál reálisabban ítéli meg, hasonlóan pontosan érzékeli Békés megye városainak a megyeszékhelytől való távolságát, s e viszonylatokat kilométerben megközelítő pontossággal tudja meghatározni. Ugyanakkor a meséinek részleteiből kibontakozó világot valóságosnak éli meg. Egyik beszélgetésünk alkalmával a világ legmagasabb pontjaként a varázslat alól felszabadító mag termőhelyét, a Nap pályáját határozta meg: - „Milyen mag volt az, Jani bácsi? - Örök éltető, meg bűnbánó, felszabadító mag, minden átok ellen való mag! - És az hol terem? - Ott, a Nap pályájánál, a mennybe! A Nap pályájánál terem, a mennybe!" A menny ellenpontja, ebből következően a mesevilágnak térbelileg is legmélyebb pontja a pokol, Pluto birodalma, amelynek életébe a Dankó című mesében nyer betekintést az olvasó. Ez már a Föld felszíne alatti tartomány, ahol ugyancsak nagy veszélyek leselkednek hősünkre. A bajból háromlábú bögejcsikója segíti ki, aki azt tanácsolja neki, fenyegesse meg az ördögök királyát azzal, hogy templomot épít a pokol elé. E tanács megfogadásának köszönhetően sikerül ép bőrrel innen kijutnia. Az alsó tartományok egyike a Tüzestenger mélye, amely a Vízi Gyula с tündérmesében jut hasonló, a hős életét megnehezítő, őt magát pusztulással fenyegető szerephez. Ez a két hely Lakatosnál az elátkozottság hazája, gonosz szándékú alakok uralkodnak e tartományokon, nemkülönben az ide átok által száműzött lelkeken. Az itt sínylődök többnyire bűntelenek, nem szolgáltak rá az átokra; elegendő volt szembeszállniuk a tartomány urának vagy más, bűvös tudással bíró tudós akaratával, máris megtörtént a személyes sorsukat megnehezítő, boldogságukat messzire űző átok. Mesénk egy jellemző részlete érzékelteti, milyen kevés kellett a mesehős bajba kerüléséhez: „Lefeküdt a fiú házuk elibe. Nyár vót, szíp hódvilágos iccaka. Megnyílik az ég, hát egy hatalmas hajó, arany hajó úszik le az ég peremiről. Kiszáll belőle a tündérkirálylány: - Gyula, te úgy gondolod, hogy elveszed a király jányát? - Valahogy így gondoltam, de ugye, nem haragszol? - Átkozott legyél a földön! Ne tudj meghalni, míg el nem hozod a világ túlsó részírül a Boldogság madarát! 37 Ámi jellemzését lásd: ERDÉSZ S. 1968. 1. 25
