Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Telt-múlt az idő, nem ment haza a jány. Hazamegy a favágó, aszongya: - Eltévedt a jány valahun az erdőbe! - aszongya. A második jány aszongya: -Ne borsót szórj nekem - aszongya -, hanem kölest! Hátha azt nem eszik fel. Ment az ember, egy nagy tarisznya kölest elszórt, a madarak felettík. A másik jány is ugyanúgy járt, mint az első. Ű sem adott igazat, meg szeretetet a jószágnak, meg az öreg királynak se. Megette az ételt, ű is leesett az elátkozott pincébe. Van a favágónak egy kisjánya, egy tündérke, aszongya: - Kedves anyám, én elmegyek! - Két nénéd mán elpusztult, meghalt. Most te is úgy jársz! -Nem járok úgy, ídesanyám! - aszongya. -Jaj, de sajnállak, Istenem, Istenem - aszongya. - Kedves ídesanyám, nekem ne borsót meg kölest, hanem mákot szórjon el, mer azt nem eszi fel semmi! Vitt az apja egy nagy csomó mákot. Szórta végig. Délben elindult az arany kis tündérjány, aranyfoggal, aranyhajjal, ment. Ment a mák után. Egyszer jött egy szélvihar, felkapta a mákot. Mind elvitte. -Jaj, Istenem, mit csinájjak? Mán nem tudom, mi van! Este van mán! Este ű is betévedt az elátkozott királyho. - Szerencsés jó napot, te felsiges király! -Ó, te gyönyörű tündér! Hunnen jöttél? -Apámat keresem - aszongya -, favágó. - Gyere bejjebb - aszongya -, főzz egy kis vacsorát! Megfőzte a vacsorát, kitette a király elébe. -Te nem eszel? -Majd, ha te eszel, felsiges királyom! Ezeket a jószágokat - aszongya - mivel lehet etetni? - Ott van kint - aszongya - a fészerbe széna meg - aszongya - egy kis kukorica. 258