Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Aszongya a tündérkirálynő: - Le se szállj a lovadról, nevess egy nagyot - aszongya -, Jóbogát! Nevess egy nagyot, mer az én erejemmel nevetel! Nevetett egy nagyot, mire a százszemű király úgy összetört, mint az üres bádog, amikor leesik a kűre! A vitézek is mind semmivé váltak, köddé váltak, rommá vált minden. -Fordulj vissza! Visszament a tengerpartra. Ott ült az anyja. - Fejtem neked egy kis kecsketejet, Jóbogát. Gyere, jányom, te is! Lehúzta a fátyolt a jány a fejiről, leültek arra a székre, amit az apja csinált, a favágó, az erdei lócára. -Tudd meg, kisjányom - odament a favágó felesíge, oszt megcsókolta a tündérkirálynőt -, hogy nincs olyan kincs, nincs olyan arany, nincs olyan píz meg vagyon, ami a boldogságot tudja! Amikor apósoddal összejöttünk, nagyon boldogok vótunk! Neked is a fiam szíve legyen a boldogság! Mikor űk ott vótak, az összes nép a százszemű királyiul mind átjött. Nevettek, kacagtak, csókolták a tündérjányt és Jóbogátot. Ott maradtak a tengerparton, kunyhót építettek. Nem kell píz a boldogsághoz. Aszonta a jány: - Megélünk a két karunk munkájábul! Összecsókolóztak. Nagyott nevetett Jóbogát, aszonta a százszemű király népinek: -Verjetek tanyát! Legyen fiatok, jányotok! Megszólaltak a királyi, tündéri zenekarok, táncba kezdtek. Máig is élnek, ha meg nem haltak. 1995. február 1.