Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Látod, ki vagyok? -Tudtam - aszongya. Oszt, hogy menjünk? - Úgy megyünk - aszongya -, hogy egy hidat csinálsz a tengeren. A világon minden énekes madár rajta legyen a hídon, mindenféle szíp női zenekar szóljon rajta! Kinyitotta a szekrényt, kivette az aranyslájert. - Ráteszem a fejedre. A tündérkirályné ráborult vállára, megcsókolta. -Csinálj aranyhidat! Az aranyhídon mindenütt madárének legyen! Menjünk vissza apámho, anyámho, a tengerpartra, a kis kunyhóba, lássam űket. Mer nekem aztán ki kell irtanom, meg kell semmisítenem a százszemű királynak az országát! -Nekem mindegy, szívem, elmehetünk anyádékho! Elmentek aranyhídon. Az anyjuk ott főzött egy kis lábosba. - Oh, gyermekem, - megismert a szívem, mer hiába paszomántos ruha, mégiscsak a fiam vagy, Jóbogát! Az apja ott ült egy kis széken, a lábánál ott vót a kis balta. -Na, fiam, tudod mit? Üljél le, oszt egyél! -Apám! El kell mennem, ki kell végeznem a százszemű királyt! -Tudom, gyermekem! Szétrakta az ételt az anyja, kis cseréptányérokba tette. Fábul vót a kanál, azzal ette meg az ételt mosolyogva a gyönyörű tündérkirálynő. Megcsókolta az öreg favágót, a felesígit. -Na mindegy, tudom, hova akarsz menni. Ne halaszd az időt! Még nászéjszakánk nem is vót! - nevetett a jány. Csapott egyet a pálcával, előállt egy harminchat lábú táltos bögej csikó. - Na, hogy gondolod? Ülj fel előbb, mer én az öledbe ülök. Nevetett a fiú. Szégyellte egy kicsit az anyja előtt. Felült, a jány beleült az ölébe. Mikor odaírtek mán a százszemű király határjába, mindenfelé testőrök, óriások, vitézek vótak, mind felfegyverkezve nyíllal, puskával, buzogánnyal. Sárkányok lövelltek szájukbul a tüzet. 253