Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Bízzad rám, a vőlegényem ez a gyerek. Te meg rejtőzz el! Elvitte, lemerült a tengerbe a nagy hajó, elvitte Jóbogátot. A százszemű király katonái feldúltak minden várost, falvat. Nem találták meg. Telt-múlt az idő. Múltak az órák, a percek, a minuták. Akkor is minden nap egy esztendő vót. Hát, elmúlt az idő. Felnőtt Jóbogát. Nagyfiú lett. Odament a tündérkirálynő, csókolgatta Jóbogátot. - Neked rubintokbul, aranyokbul, kincsekbül van a palotád, aranykorona a fejeden. Nekem nincs vagyonom. Mir csókolgatsz? - aszongya. - De a tiszta szív - aszongya a tündérkirálynő - több mint a kincs meg a vagyon. - De hát mit akarsz tüllem? -Azt akarom, vegyél el felesígül! Elveszlek felesígül, ha nem vágyói vagyonra, nem vágyói aranyra, nem vágyói kincsre! Az emberek szeretetit akarod elnyerni. De a te szereteted több, mint az enyim, mer te szerettél előbb. Aszongya Jóbogát: -Vissza kell mennem, hogy leszámoljak a százszemű királlyal. -Tudom - aszongya -, de vigyázz, nagy ereje van! De én veled megyek! - Szegíny anyádék újra felépítették a kunyhót, ott élnek most mán. - így nem mehetsz velem! - Hát hogy menjek veled? Aszongya: - Meg kell velem esküdnöd! -Hol? - Ott, a tengerparton - aszongya -, az anyám kunyhója előtt. - Jól van, megesküdtek. Aszongya a tündérkirálynő: - Hát érzem, hogy a boldogság többet ér, mint a kincs! - Tudod, hogy én is királyfi vagyok? Keresztülbuksengelt a fejin, lett belűle egy felsiges királyfi, gyémántfoggal, gyémánthajjal. A bal csecse alól kirepült egy bruncikkard. 252