Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Nízz csak oda! Ott áll két tündérjány, gyönyörűszíp hajuk van. Ők majd odavisznek tíged. Megfogták a kezemet, leléptem a partról, beléptem a gyönyörű, kékezüst csónakba. Vittek engem, vittek nagyon messzire a kék tengeren. Elértem egy szigetre. Ott vótak sok tündérjányok, de ez a jány tetszett a legjobban. Egyen sem vót ruha, tiszta meztelenek vótak! Jaj, de szípek vótak! Fonták egymás hajába a szivárványt. A Tündérkirály aszonta: - Hoztam ezt a kis fiút ide. Nevettek, kacagtak, de gyönyörű mellek vót, gyönyörű testek vót, mind meztelen vót. Mondom: - Mit fontok a hajatokba? - Szivárványt. Hát mondom: - Mi az a szivárvány? -Azt mondta az Atyaisten, hogy mióta elmúlt az özönvíz, mindig lesz szivárvány, míg újra özönvíz nem lesz. -Na, menjél! Megcirógatták a képemet, bevezettek egy nagy kékarany palotába. Ott ült a Mesekirály. Nagy, kék szakálla vót. Nevetett, pödörte a bajszát. Nagy kék tajtékpipábul pipált. Annyi vagy, hogy alig látlak! A többi tündérjány közölte, és ruha azokon se vót: - Ülj le egy fotelba! Beletettek. Olyan kicsi vótam a fotelba, mint egy kis babszem. Mondom: - Te vagy a Mesekirály? - Én a Kék tengerek királya vagyok. Én szerkesztettem a mesét, de Anderson, aki itt vót, annak se kellett soha többé tanulni, míg élt. Ha három bölcs kérdésemre megfelelsz, kezet fogol velem, szerkeszteni fogod örökké a mesét. -Ó, Istenem! - mondom - de boldog vónék, ha visszaérkezhetnék Sarkadra, a Gyepesre! 240