Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Mikor összecsaptak, térdig jártak a piros vírbe. Vágták egymást, hét évig, hét szempillantásig, hét csirkesípolásig! De a Tengerkirály fia nemigen bírt a Fekete királlyal. Majd oszt megfordult a fiú, nekirontott. Na, a Fekete király kétfelé vágta a Tengerkirályfinak a kézibe a kardot. Csonka maradt a kard. Odaugrott a jány, kikapta a fiúnak a kezibül a csonkot, egybül belehajintotta a Fekete király szivibe, akkor elesett. - Hát - aszongya -, így kell harcolni! Megcsókolta. A sasparipa ott ült. Aszongya a jány: - Ülj fel, mer lehet, hogy lesz előttünk még egy. - Te tudós vagy? -Tudós vagyok, de most nem mondok semmit! Ültess fel a sasparipára, oszt menjünk innen gyorsan! Mentek. Jöttek hazafele. Ahogy hazafele tartva, odaérnek egy erdőhö, azt mondja a fiú: - Nagyon álmos vagyok! Aszongya a jány: - Sajnos, örökre elalszol, ha nem vigyázol! - Hogy mondhatsz ilyet, hogy örökre elalszok? Az öledbe hajtom a fejemet. A jány belenyúlt a bal csecse alá, kivett egy kis üveget, beleöntötte a tartalmát a tenyeribe, megdörzsölte a szemit. Aszongya a Tengerkirályfi: - Most mán nem vagyok álmos! Aszongya: -Vigyázz, mer itt a Világ szelleme, el akar tülled venni! Nízd csak, milyen magos! (Mer a hegytűi magasabb a Világ szelleme.) Mikor megérkeztek, lehajlott hozzájuk a hegytűi magasabb szellemóriás. -He, he, Tengerkirályfi! Vinnéd, ugye, a szíp jányt? Aranyfoggal, gyémánthajjal? De nem viszed el! - Mire jössz ki? Kardra, buzgárra vagy mire, birokra? -Hát hogy gondolsz te olyat? Labdázzunk inkább! Leszakította a szellem a fél hegyet, fellökdöste! Kell a másik? - azt is leszakította: - Most te labdázzál! A jány benyúlt a jobb csecse alá, aszongya: - Tudod, mit mondok neked? Itt ez a labda, oszt vágd hozzá, oszt lánggá válik! 236