Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Mikor a jány odaadta a labdát, hozzávágta. Egy füstfelhő lett belűle, megsemmisült a szellem! Nagyott nevetett a jány. Beleugrott a nyakába, megcsókolta. -Na, menjünk - aszongya-, most mán nincs akadály! Ideje mán, hogy menjünk! Hun szálltak le? Otthun, a tengerparton, az apjánál. Bement, látta, hogy az apja ott ül az anyjával, fogják egymás kézit. -Kedves atyám! Hazajöttem! - Igen - aszongya -, tudom, kétfelé kell vágni! Hogy tegyem meg? Nem tudom megtenni! -Vigyázz, fiam! Ha nem teszed meg, akkor bennem az átok újra kiújul, feljön, és újra kígyó hajam lesz. És újra körmeim lesznek. Kivitte a fiú egy gyönyörű szíp fa alá. Kihúzta a kardját, kettőbe csapta. Fele jobbra, fele balra esett! Akkor látta, hogy hú, de sok csúnya fíreg van benne, csúnya feketésig. Aszongya az anyja: -Na, itt van, nízzed, ez a kis bögre, öntsd át. Mosd ki apád! Kimosta, összetette, a Világboszorkány ráütött egy pálcával. Újra csak király lett. - Na - aszongya -, most mit csináljunk? - Hát mit csináljunk - aszongya -, mit csináljunk? Esküdjél meg a felesígeddel! Elmentek egy kápolnába, megzúdultak a harangok. Legjobban ettek, ittak, mikor a másik Világboszorkány, a jánynak az anyja jött. De az is sasparipán jött. -Na, kedves fiam! Látod, tik meghívót sem küldtetek! -Ó, kedves ídesanyám, hát gondoltuk, hogy eljössz! Megcsókolta. Boldogok lettek, a kápolnában megszólalt a harang. Összeillő két pár. Azt mondta az egyik: -Nincs olyan kincs a világon, amely a boldogságnál többet ér! Máig is éltek, ha meg nem haltak. 1995. január 18. 237