Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Akkor, két nappal a kivégzés előtt kiment, leült a tengerpartra. Zokogva leborult a tengerparton, a siralomháznál, úgy siratta a fiát. -Ne sírj, anyám - aszongya -, engem elvisznek. Körülbelül egy óra múlva értem jönnek. Aszongya: Hogy, fiam? -Azt mondtad, anyám, hogy apám a tengerbe ment le. Hát én most a tengerparton vagyok! -Gyerekem, megvárom! Mennyit mondtál? - Egy óra, másfél, itt lesz apám értem! Nagyot csobbant a tenger. A felhőkig mentek fel a hullámok. Lássák, hogy jön egy olyan nagy hal, hogy a tengert kettéhasítsa. Megfordul a hal a siralomház elé, egy tükörajtó van az oldalába. Egy hatalmas király kijön. Megismerte. A férje vót neki. Aszongya: - Eljöttél a fiamér? -Tíged, Rezeda, nem viszlek el - aszongya -, de a fiamat elviszem! Megcsókolta. -És - aszongya - te valóban a Tengerkirály fia vagy? Hogy jöttél te egy szegíny erdész jányát elvenni? -Az Isten küldött hozzád! Felemelte a kézit, a rácsok szétszakadtak, szétszakadtak a vasalatok. - Gyermekem, gyere, jer, fiam! Beleborult a nyakába, megcsókolta. Aszongya: - Engem nem viszel el? -Nem - aszongya -, majd eljövök érted, elébb a fiamat viszem el. Mer én még el vagyok átkozva. - Hogyhogy el vagy átkozva? Keresztülbuksengelt a tengerkirály a fejin. Minden haja szál helyett egy-egy kígyó lett! -Látod, hogy most körmeim vannak. Látod? Majd - aszongya megvált a fiam! - De az életivel vagy a vírivel? - Csak a vírivel. Megcsókolta a felesígit, megfogta a fiút, a halnak az oldalába a tükörajtó kinyílott, bevitte. Még egy rövid ideig látta az asszony a nagy halat, majd sima lett a tenger. 229