Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Visszament az asszony sírva. Rögtön küldött egy testőrt érte a Bikafejű király. - Hallottam, a testőröm elmondta, hogy előjött a tengerbül egy király. Mindent elmondtak rula. - Hát ki a Tengerkirály? - El van átkozva. - Most tíged teszlek a siralomházba. -Ide figyelj, te Bikafejű király! Az én fiam ezt az országot tudod, mivé teszi? Egyenlővé a főddel! - Fogjátok meg! Tegyétek oda, ahun a fia vót. A siralomházba! Letették az asszonyt, a lábára meg bilincset tettek. Hun kenyeret kapott, hun vizet. De úgy hízott az asszony, mint a legdrágább enni-innivalótul. Vitték a hírt a királynak: -Uram! Csak vizet adunk neki. Nem adunk többet két deci üres levesnél. Úgy ki van mán az asszony hízva, hogy nem ismersz rá! -Nem tudjátok, mi van? Valaki ennivalót ad neki. Fele királyságom azé, aki kinyomozza! Szaladtak a hercegek, bárók, gubernátos tisztek, válogatott cigánylegények. -De úgy vállaljátok, ha nem tudjátok kinyomozni, ki hoz neki enni, meghaltok! Egy öregasszony, a Világ tudósa, fődet ért az orra, aszongya: -A fia hoz neki mindent, tizenkét órakor, minden iccaka a legdrágább gyümölcsöket, a legdrágább enni-innivalókat, de ne nyúltass hozzá, mer abba a pillanatban megfordítsa, megöli az országodat! Gondolkozott a Bikafejű király. - Mit csinájjak? Na - aszongya -, lessítek ki! -Nem tudod kilesni. Nagyon sötét iccakát csinál nappal is, hajon, olyat, hogy nem latol egy pillanatig se a tengerpartra! - Mondd meg, hogy lehetne? -Úgy lehetne meglátni a fiút, ha kivinnél hét szűzjányt, és elvágnád a neveletlen ujját mindegyiknek, lecsurgatnád a vírit, és akkor a fiút megláthatnátok. - Magam veszem a dolgot kézbe - aszongya a Bikafejű király. 230