Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Repül a legíny az ég alján, jobban, mint a viharfelhő. -Azt a két jányt hogy szeretném látni, szípek lehetnek! - aszongya. Milyen szíp vót, akit elhoztam a Világ boszorkányaiul? Mikor ment, látta, az elátkozott varázsló kint ült a kastély előtt. Még le se szállt, mán integetett neki. Azt mondja egy hang a háta mögül: -Vigyázz, nagyon vigyázz, mer egy virágot az orrod alá tart, oszt mindjárt elalszol, és akkor megkötöz, megbilincsel! Várjál még, fiam! Míg meg nem közelíted, mondd meg, hogy nem adod át a három aranytablettát, csakis a virágír! Aszongya a legény: -Tudod nagyon jól, azír jöttem, hogy felmentselek! -Én vagyok, aki azt a három cseppet a királynénak küldtem! Az egyik jányt nem adhatom, az egyik jány enyim! -De hát te, a Világvarázslója, olyan csúnya vagy, hogy iszonyodok, ha rád nízek. Hogy menjen hozzád egy szíp jány? -Az a három tablettát, ami nálad van, azt én megeszem! És akkor lehull rólam minden. De meg ne ijedj! Nagy zörgések lesznek, mint hogyha hegyek-völgyek, fák szakadoznak szíjjel. - Ha megijedsz - aszongya -, abba a pillanatba sóvá válsz. - Bátor vagyok! - aszongya. Ellökte az álomrózsát, hogy ne aludjon el. Kivette a szelencebül a három sárga kis tablettát. Olyan vót, mint három kis vatta. -Add ide! - mondta zokogva, ríva. Beletette a vizespohárba, felolvadt, megitta. Egyszer, lett nagy zengés, viharzás, csattogás, hogy a fiú alig tudott megállni a vihartul. Vége lett az átoknak, lehullt az elátkozott mindensíg, gyönyörű szíp fiatal királynak vált. Odament, aszongya: - Te meg kicsoda vagy? - Gáspár király. - Hol vannak a jányok? -Gyere csak be! A harmadik szobába, hát ott ültek gyönyörű arany rengőn. 219