Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Kivette a vitéz az anyjának az aranyszál haját, rálökte. Örök álomba borult. Ennek a Világ nagy tudós boszorkányának örök álom jött a szemire. Ment befele a fiú: -Gyere ki! - aszongya. - Hogy tudunk elmenni - aszongya - ketten egy lovon? - Még hárman is el tudunk menni! Bement a jányhoz, aszonta: - Hogy akarod? Hogy gondolod? Anyád egy Világ boszorkánya, te meg királyjány vagy. - Én egy elátkozott királyjány vótam, csak most mán, hogy megtörölted az arcod a zsebkendővel - aszongya -, azonnal felszabadultam. Apám egy nagy, dúsgazdag király. És ezt a királyfiút is - aszongya szeretem! - Legyetek boldogok! - aszongya. - De hogy megyünk itt hárman? - Hát tudok én itten egy repülő szőnyeget. - Gyere csak! Kivitte egy fához, oda vót kötve egy kötéllel. Aszongya: - Ráállhat a lovad is, te is, én is, oszt repülhetünk! De hát elaludt a fiú. Ráálltak. Elértek félútig, jött az öregasszony utánuk. Az álom kiment a szemibül. (Mégse vót a piros bornak rá olyan nagy hatása.) -Juj, juj, juj, jön a Világ boszorkánya! Nízd meg, micsoda hatalmas szigonyokat hajigál! Megfogta hát a fiú a fűsüt, hátralökte. Lett belűle olyan erdő, hogy mire az öregasszony keresztülvándorolt rajta, akkor egy fél országot ment. -Juj, juj, mán égeti a Világ boszorkánya a szőnyeget! Nízd meg, hogy mán milyen közel van, hogy hány tüzet hajingái utánunk! -Na, nem baj! - aszongya. Hátralökte a gyűrűt. Lett belűle olyan széles, olyan hosszú szövevíny, hogy az öregaszszony se ki, se be nem tudott menni. 216