Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Hazaért, hazavitte a fiú. Hát el lehet képzelni, hogy az anyja sírva szaladt elibe! Megcsókolta a fiút: -De szípjány ez! -Nahát, itt van a fele királyságom! -Nem kell nekem a királyság! -De most mán - aszongya - a jányomat is hozd haza! -Menjek el - aszongya -, hát a harmadik felesleges! Ha egy jány vóna, elmennék véle. De kettővel hogy menjek el? Hát az apám, hogy van? -Adtam neki egy birodalmat, aranykulcsos királyságot! Anyád aszongya - nem tud, de valami tudománya neki is van. Amikor elmentem hozzá, leültetett, oszt nem tudtam felállni. (Ennek a fiúnak az anyja, ez is tudós vót.) Kedves fiam! Az összes királyságom neked adom, vagy neked adom egyik jányomat. - Hát hogy lehetne egy király jánya felesíge egy szegíny fiúnak? - Mer olyan aranypaszomántos vagy, olyan vitéz vagy, hogy tíged megillet még a királyság is. - Na, de nem baj ! Elmegyek! Elmegyek, de olyan feltétellel, hogy azt a jányod választom, amelyiket én akarom! - Rendben van, kedves fiam, amelyiket te választod, a lesz a tiéd! Három napig ott vót az anyjánál, az apjánál. Az apja mán egész aranykulcsos kiskirályságban élt. -Fiam, neked is eljön az az idő, a láthatatlan három ország a te kezedhez tartozik! Megkapod! - Kedves apám, én szegínyeket fogok telepíttetni! - Legyenek gazdagok és szegínyek is. Gondolkozik a fiú: - Hát hogy menjek oda, a Világ varázslójához, aki a cseppet adta nekem? -Na, fiam! Itt van ez a kis szelence. Mikor megérkezel, nyújtsd át neki. -De hát, apám! A Világvarázslónak mit ér egy ilyen szelence? -Fiam, hogyha nem akarod átnyújtani, akkor nyisd ki! -Tudjak valamit! 217