Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Az elátkozott aranymadár 'Л 7Ót, hun nem, a hetedhét ország ellen, még az Óperenciás tengely reken is túl, egy hatalmas nagy, gazdag királyi város. Nagy gazdag királya vót, sok mindene vót, vitézei, hadseregei. Aszonta a feleséginek, terhes vót: -Milyen boldog leszel most, ha megszülsz egy szíp fiút! A királyság majd meg rá marad. De, mikor megszülte a felesíge, gyönyörű két szíp aranyhajú jány született. Aranyfoggal, aranyhajjal, a hold a homlokán. - De gyönyörű két jány ez, de ez nem vitézségre született, mer jány! Egy fiút jobban tudtam vóna szeretni. Hát mindegy - aszongya -, nem bánom! Hanem, tudod, mit? Van vagyonom, van kincstárom, van jó lovaim, van vitézségem. Elküldök egy vitézt a Világ elátkozott tudósáho! - Hohó - aszongya a felesíge -, hogy gondolsz te olyat? Oda még ember nem jutott el soha. Kikurrentáltatta a király az országába, hogy ki tud elmenni a Világ elátkozott tudósához? Hát vót, aki vállalkozott, vót, aki nem. Leghátul jött a hadseregbül egy ríszeges katona. Sapka nélkül. -Kedves felsiges király atyám! Grácia fejemnek! Grácia, mer az igazat mondom! - Én elmegyek oda, ahova te küldöd űket, de űk nem tudnak eljutni, de én el tudok jutni. - Ugyan, ugyan - aszongya -, mán a hadseregbűi kitettelek vóna, mer mindig iszol. - Hát - aszongya - a hal is iszik! Na, adjál nekem háromnapi próbaidőt, és visszatérek. 200