Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Nem kívánok tülled semmit. Keresztülbuksengelt a fejin, az öregember vót, az öreg tudós. -Az apósod házában éltem én is. Csak én mindig odamentem, ahol tudtam, hogy segítek a szegínyeken, ahol a fájdalmat örömre tudtam váltani. A fájdalom helyett mindig örömöt adtam a embereknek. Most mán elmehetsz, én vagyok a sasmadár. Mikor mentek haza, látták, hogy gyászban van az egész királyság. Szaladt egy futár, hogy azonnal vegyék le a gyászt, mer jön a fiú haza! Hazaért. Az anyja, mikor meglátta, a nyakába borult, megcsókolta: -Ó, gyermekem! Itt oszt megzúdúltak a harangok, összecsókolódzott a két fiatal pár. Tik, hóhérok, seprűzzítek, tik meg, papok, eskessítek! Máig is éltek, míg meg nem haltak. 1989. május 4. 199