Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Frissűj jetek fel! Egy kis patak ott csörgedezett, megfürödtek, ettek, elindultak. Mikor elindultak, mán keresztüljutottak a hegyszoroson. Arany almafa nőtt ott, arany szőlők futottak a drága finom szőlőkkel. Nekimentek, ettek. Hát jönnek a királyi testőrök, tiszta aranyszőrű paripán. Elől tizenkettő: - Ki vagy te, felsiges király? - Én vagyok - aszongya, aki a Gyémántkirály janyával lakom. Meszsziről jöttem. Én vagyok - aszongya - Dankó, akinek a szíve meggyulladt. " -Gyere! - megfogták, vitték be. A fia ott ült a nagy trónon fenn. Mán nagy vót a fia, húszéves. Odament, nem tudott hozzá szólni, körülbelül egy fél óráig. A fiú megszólalt: -Gyere, atyám! - aszongya - megcsókolta. -Tudom, hogy értem jöttél. Nem léphettem át a határt húsz évig. -Hát, fiam - aszongya -, szegíny anyád meg otthon vár bánatos, fájdalmas szívvel! -Atyám! Nekem mindegy, ezt az országot a zsebembe tudom tenni. Atyám, itt a menyasszonyom is! -Hozzátok be a menyasszonyomat! Kiment egy királyi ordinánc, egy arany kis galambot behozott a kalapján. - Hát ezt, hogy, fiam? Hát ez egy galamb! Elturbékolta a galamb magát, keresztülbuksengelt a fejin, hát húzta maga után az aranyhaját a jány, és rózsa hullt a szájábul! Ahogy sírt, gyöngy hullt a szemibül! -No, fiam - aszongya -, hát ez nagyon szíp! -Atyám, gyere csak ide! Kivette a varázspálcát, ráütött a kastélyra, egy almává vált. Zsebre tette. Ezt az országrészt is! - rámutatott, az is egy gömbölyeg lett. - Na, akarsz még valamit, atyám? - Hát mán minden rendben van! - Huhu, huhu! -Mit kívánsz, te sasmadár? Kívánd a királyságomat! Kívánd az életemet! Csak lássam, hogy a fiam boldog, meg a felesígemnek nincs bánata! 198