Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Ahogy gondolod. -Mire jössz velem, kardra, birokra vagy buzogányra? Vagy kardvágásra? - Nekem mindegy. - Dankó, itt nincs olyan ember, aki még élve elment. Akármilyen király jött, nízzél csak végig, látod, hány királyt öltem mán meg? Koponyák vótak a végtelenségbe. -A tiédet ide tetetem a kastély mellé, hogy lássam, gyönyörködjek a koponyádba. Hát akkor kimehetünk. Kimentek, kihúzta a kardját. Annak is olyan kardja vót, hogy ilyenolyan kardokat elszelt vele. Ennek is adott ám a Pokolkirályfi egyet. Összecsaptak. Mikor összecsaptak, meghomályosodott a nap az égen. Vágják egymást hét álló napig, hét szempillantásig, hét csirkesípolásig. Puff! Kettébe vágta a sárkánybul lett királyfit. - Hohó! - megszólal a fa tetejéről a sárkány anyja. Odafútta a tüzes lángot, megperzselte, de csak a nadrágját, olyan erő vót ám Dankóba! - Nem fogsz megégetni, Világboszorkány-sárkány! Na, mindegy! Odament a fiához, megfogta, bevitte, behúzta. Beletette egy teknőbe, ráöntötte az élesztő-forrasztóvizet, feléledt. A betyárját neki! - Na, de aztán folytassuk tovább a harcot! Odament újra a fiú, de megleckéztette Dankó. Dankó megkezdte a fejénél, egész a lábáig összeaprította, mint a salátát, uborkasalátát. Összedarabolta. Megfogta, belerakta egy zsákba. - Na, öregasszony, most mit akarsz? - Most velem viaskodol, nem a fiammal. - Hát te is tudsz viaskodni? Kihúzott hát egy olyan kardot, háromszor akkorát, mint a fiának vót. Mikor felé csapott, Dankó megtántorodott. Dankó se vót rest. Puff! Csuklóbul levágta karddal a kézit. Rálépett a kardra. Nekiszegezte. - Látom - aszongya -, vitéz vagy! Nagyon jó. De mondanék neked valamit. Ha mán megölted a fiamat, akkor a jányomat is öld meg, és engem is végezzél ki. Ne maradjon senki! 192