Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Puff! - levágta a csonka kézit is. A másikat is. -Hol ajányod? - Ott van lent - aszongya - a pincébe, mer rubint meg gyémánt, azúr kövekír kellett lemenni a pincébe. Lemegy, hát ott van, olyan két foga van, hogy a fődet éri. Meg egy szarv a feje tetejin. Ránízett Dankó. -Na, gyere csak! Mikor kijött, tüzet köpködött Dankó szeme közé. -Hohó! - aszongya. Megfogta azt a jányt, megfogta azt egy szarvát. Úgy belevágta a kűbe, hogy csak a szarva hegye maradt ki. A meg kibútt újra vissza, nagyot nevetett. -Hehehe, ezekkel megbírtál, ezzel a kettővel, de énvelem nem! Dankó fogta, levágta a szarvát, mikor levágta a szarvát, aranyfoggal, aranyhajjal egy mesebeli királyjány nevetett rá, beleugrott a nyakába, megcsókolta. Aszongya: -Bocsáss meg, foglalt vagyok. Mer én a Gyémántkirály janyát veszem el. -No - aszongya -, hozd - aszongya - a bátyámat! Odahozta. - Ott az a teknő. Dobáld bele, gyúrd meg, ahogy van. Meggyúrta. Egy hatalmas lángtenger csapott fel. - Dankó, szegíny anyámat se hagyjuk mán itt, ha mán belőlünk a rossz kikötözik, amikor mán megnyertél! Az öregasszonyt is meggyűrte, abbul megy egy öreg királyné lett. Látod, így átkoztak el minket, fiam. így lettem én is Sárkány-boszorkány. - Na, kedves fiam, hogy akarod? Gondolta Dankó, hogy űneki el kell vinni a Pokolkirályfinak most ezt a jányt. Aszonta: -Meghagyom az életedet, de semmi rosszat ne tegyél! De, ha valahol bűnt követel el, úgyis utolér a kardom! Akkor ismerte meg az öregasszony: - Hiszen ez a Pokolkirályfi kardja, evvel tudtál bennünket legyőzni! 193