Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Hallod, mit mondok neked? Te nem tudod azt, ahova mísz, milyen nagyon veszílyes helyre mísz! De, ha nekem egy szogálatot tennél, neked adnám a kardom. -Aha! Milyen szolgálatot akarsz te kírni a kardér? Aranyat, kincset, vagyont? -Nem! Ha legyőzöd, és nem ölöd meg a Sárkálykirályfit, ha megnyered, és meghagyod az íletit, és a húgát nekem adod! - Hát oszt van neki húga? -Van ám bizony, de szebb, mint a te menyasszonyod! Vigyázz, mer a kilencvenkilenc fejű Sárkány-boszorkány odalrúl tüzet lövel rád. Majd adok egy köntöst, oszt nem fog a tűz! (Ráadta a köntöst.) Dankó felült a háromlábú táltos bögejcsikóra, megindult mennimendegélni, erdőkön-mezőkön, ligeteken, roppant nagy sötítségeken át, síkon, sík mezőn, Óperenciás tengereken is túl, ott, ahun a varjúk gatyaszárba, féllábig érő hóban álltak. Hadd menjenek. Megyén, látja, hogy aranyerdő, ezüsterdő, gyémánterdő, nagy hatalmas rubintfák vannak. -De gazdag ez a sárkány, de gazdag! Olyan hatalmas, óriás a teste, hogy a fellegekben van a feje. - Hehehe! Micsoda kis bogár van itt a lábam alatt? Aszongya a táltos csikó: -Vigyázz, ha megüt, szíj jelmegyünk alóla. - Hát mit csinájjak? - Hát csapj a lába alá a karddal! Odacsapott a lába alá térdig, lebukott a fődre. - Vágd el a nyakát! Elvágta. Amikor megyén befele, hát látja, háromszázhatvanhat emeletes királyi palota van, annak ablakában könyököl a Sárkánykirályfi: -Hahaha! Mikor tudtam mán, hogy meg fogok veled mérkőzni? Mikor az anyád is még messzi vót! Ugyan mi járatba jöttél? -Szerettem anyósom is, meg apósom is! (Míg odavót az anyjánál, az öreg királyt, a Gyémántkirályt meg a királynét is elrabolta.) - Helyes. Visszaadom, de feltételekkel, hogyha megvívunk! 191