Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Te felsiges herceg, lemennék a kútba a pajtáho. - Hát, menjél - aszongya a herceg -, de vigyázz, mer a kútnál egy hatalmas kígyó van. És rád tekerőzik. Megyén a fiú, mán a kígyó állt magasan, kavarodott. Puff, levágta. Lemegyen, ott van a csikó. - Ó - aszongya -, ez tud engem elvinni? Ez egy bogarat nem bír el! Lássa, de ég ám, csillog a szeme a kis csikónak. Odament, majdnem nevetve aszongya: - Rezeda, Rezeda, Rezeda! Megrázkódik, hát két szárnya lett. Tizenkét táltos lába, tizenkét lába lett neki. Két szárnya. - Ha, ha, ha, ha - ahogy kacagott, úgy repedezett meg az Ezüstország, meg a pajta! -Ülj a hátamra, mer sajnálom azt a szíp fiatal nőt! De elárulom neked, hogy el vótam átkozva, száz éve. Ha visszajövök, tovább nem rendelkezhetsz velem. Ülj fel a hátamra! Nagyot szökellt a csikó, felvágta fekete felhőnek a felső járásába. Jött kalimpálva lefele a ló. -Megijedtél, kedves gazdám? - Dehogy ijedtem - aszongya -, most láttam a menyasszonyomat, hogy alszik! - Bizony alszik - aszongya -, de el van átkozva. El vót, de most is elátkozott. - Mondd meg mán nekem, hogy hogy van elátkozva? -Nem mondhatom el, majd te meglátod! Megyén keresztül a Sóstengeren, a Tüzestengeren. Mikor keresztül ért a Feketetengeren, leszálltak. A tizenkét lábú táltos bögejcsikónak szárnya vót. -Na, gyújtsd meg ezt az erdőt, mán régen nem ettem! Meggyújtotta a hatalmas erdőt. Mikor leégett, parázzsá vált, felfalta. -Na - aszongya -, ha a Tüzestengerbe mísz, elkísérlek. -Eriggy! 174