Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Mikor megyén, zsombokokon ment. Lesüppedt, térgyig, alig tudott menni. Mán nagy utat tett meg, megtett mán legalább egy hónapot. Mikor megtette, aszongya: -Annyi a bika, nyálkás minden, zsombokok, sár, nem tudok menni! Megyén egy kis hangya elébe: -Adjál egy kis ennivalót - aszongya -, te herceg! Megfogta, felvette. Szitakötőnek vált, aszongya: -Ülj a hátamra! Egyenesen bevitte az elátkozott bika királyho. Ott ült a trónusán. Ű is király vót, az oldalán karddal. Király vót, csak bika vót a feje. - Ha, ha, hiába jöttél, Ezüstkirályfi! Még ha ezer lelked van, akkor se! -Mutasd meg a menyasszonyomat! - Bevitte, tiszta zöldarany pázsitban feküdt. (Ilyen sásba.) Lássa, hogy a jánynak bika feje van. -Á - aszongya -, mit csináltál vele? -Azt csináltam vele, hogy bika! Három év múlva ébred fel, és ha nem lesz a felesígem, teljesen bikává változtatom! - Mikor telik le a három év? -Tíz percen belül. Megrázkódott a jány, a bíkafej lehullott róla. Meglátta az Ezüstkirályfit: -Jaj, te egy külországi királyvitéz vagy! - Az vagyok! - No - aszongya -, hát akkor váltsál meg, vagy örökre bika leszek! Összementek ám. De a bika királyfi lángolt, a fiú majdnem megégett, majdnem parázs lett. Aszongya a kis hangya: -Kírjél tüle egy napi gondolkodást! Ezt csak így tudod elpusztítani, hogy mikor lefekszik, leveti rula azt a ruhát. Mer félig ember, félig bika. Oszt űtet lököd bele, nem a ruháját. Ha a ruháját belelököd, a boszorkánysága meg a bűbáj ossága megmarad. Ott van a hetedik erdőben altatófű. Csináljon belüle a menyasszonyod teát! (Látatlan hangon mondta neki, hogy kírjen tülle egy napi gondolkodást és a menyasszonyával beszélje meg.) Megbeszélte vele. 175