Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Ó, ó, herceg - aszongya az öreg tudósasszony -, ne átkozz meg senkit se! -Na, kedves gyermekem! Elmegyek, három nap múlva visszajövök! Hozok neked három csepp orvosságot, oszt nagyon szíp jányod fog születni. -Nem baj, ídesanyám - aszongya. Ment a herceg, hozott magának ennivalót. Hát az öregasszony alátett finom enni-innivalókat a kötője alá. De ez a herceg nagy kegyetlen, konok vót, ennivalót sem adott a szegínyeknek. Hát, ahogy az öregasszony ment, aszongya: -Várjon, ídesanyám! A herceg karóval szaladt utána. - Hogy merted ezt megtenni? Mit viszel? Felemelte a kötényt, az Isten azt adta, rögtön virágnak vált az ennivaló. - Ládd, virágot adok! -Jól van, vigyed! Mikor kiment az öregasszony, jött elő a sonka, kenyír, szalonna, mindenféle lett belűle. Jön három nap múlva az öregasszony visszafele, hoz egy picike kis fekete üveget. -Na, gyermekem! Hozzál egy gyűszűt! A herceg felesíge előhozta a gyűszűt, hármat cseppentett bele. Háromszor rácseppentett, három kámforcseppet. -Idd meg! Amikor megitta, rögtön teherbe esett. -Na, kedvesem! De nagyon szíp jányod lesz! De vigyázz, mer az urad elátkozza. Tel múlt az idő, a napok, az órák, a percek, a minuták, suhantak, a Nap lement, feljött, a Hold is tovaballagott, a folyókon megindultak a patakokba a vizek. Előállt a szülése. Lett egy olyan szíp hercegjány, hogy aranyfoggal, aranyhajjal. Minden hajnalban a hóna alól repkedett ki a kéteshajnal csillag. Aranykereszt vót a kődökin. 170