Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Aszongya: - Ez az? - Ez az - aszongya. -Vigyázz magadra, nagyon vigyázz! - A nevemet meg elfelejtettem, azt mondta apám, hogy a hegyekbe nevelt fel, Hegyi király a nevem. - Na, akkor meg is keresztellek! Megkeresztelte Hegyi királynak. -Menjél, fiam, békével! Vigyázz, vigyázz, de nagyon vigyázz! Mer a három jány lesz az érdekes, amit el kell hozni. Nízzed csak, fiam! Kivett egy festményt. Mikor kivett egy festményt a fiókbul, beleragyogott az összes szoba. Aszongya: - Mi ez? Fácán? Vagy milyen madár? -Nem, fiam! Ez a Boldogság madara! Aki azt megnyeri, örök életen át boldog lesz az a tartomány, mer minden nap két aranytojást tojik. -Hát - aszongya -, nagyon jó! Megindult hát menni, mendegélni! Elérte azt, ahun a három jány van. De olyan sárkányok, olyan szörnyetegek vótak a kapuba, nagy hatalmas vaslakat az ajtón. Kihúzta azt a kardot, amit adott neki a bátyja. (De az még a legnagyobb, öregebb bátyjáé vót.) Odavágott vele, porrá ment rögtön a lakat. Sárkányoknak, szörnyeknek fejit vette, haladt befele. Egyszer hallott egy olyan vírfagyasztó nevetést, hogy majdnem megfagyott a fiúba a vir. - He, he, Hegyi király! De jó helyre jöttél! Ha ezer lelked van, akkor se bírsz meg velem! Tudom, mir jöttél! A három jányér. Meg a Boldogság madaráért. De nem fogod megnyerni! Ahogy jön ki, lássa, egy embernek három feje van a nyakán. Egy keze helyett három keze van. Ahogy beszél, úgy jön ki a száján a láng, meg a füst. Elátkozott vót, ez vót az Elátkozott király. -Nízzed csak! Csapott egyet a levegőbe fel a plafon fele, de a folyosó fele jött ki vagy száz ördög. Ha énvelem megbírsz, ezekkel nem bírsz meg! 160