Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Aszongya az egyik ördög: -Vedd el a kardot tüle! Hopp, a fiú rögtön elkapta a kardot, hátrált. A ló kijjebb állt. - Na, mire jössz velem? Kardra, birokra vagy buzgárra? -Nekem mindegy - aszongya -, úgyse tudol meggyőzni! Megfogta a fiú, úgy odavágta, hogy porrá ment. Egy füstfelhőbül kigyütt, még nagyobb lett. -Na, látod, úgyse bírsz velem! Utolsó, halálod órájába adok neked, kírjél, amit akarsz! Gondolkozott a fiú: -A lovammal szeretnék beszélni. - Még egy kívánságot adok neked. - Majd azt utána kírem. Odamegy a lóhoz. -Mit szólsz hozzá? Elátkozott. Én se bírok vele. -De hát akkor mir nem montad meg neki, hogy meg ne öljön. Van rá orvosság! Ide figyelj! Kírjél tüle háromnapi időt. Három napig járd be a palotát. Mindenhova beenged, csak ahol a három jány techalott, oda nem enged be. -Akkor három napot kírsz arra, hogy még íljíl? Megadom neked, mer utolsó három napod ez neked. De olyan feltétellel, hogy minden szobába bevezetlek, de egybe nem vezetlek. - Nekem mindegy, te Elátkozott király! Hát fogta-kapta magát, bevezette kilencvenkilenc szobába, szebbnél szebb szobákba. Arannyal, ezüsttel, gyémánttal, kardokkal, mindenféle ékességgel tele vót. Kilencvenkilencedik szobánál látta meg a boldogság madarának a fenykípit. Ott vót a három jány is lezárva. De hát akkor, három napig ű pihenhetett. Mikor elaludt az Elátkozott király, mer ű is álomba merült, akkor három napig aludt. Aszongya a lú: - Vedd ki a balzsamvirágot, és nyiss be a boldogság madaráho az ajtót, és ha elalszik, akkor meg tudod közelítni a három jányt is. Felílednek azok is a techalottságbul, de olyan körülmények között, hogy 161