Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Visszament. Leszállt a szigetre. Az apja gyorsan szalad elébe: - Ó, ó, kedves gyermekem, hogy változtál így meg? -Apám, valóban betyárfővezír vótál. Most mán elhiszem. Anyám hercegnő vót. -De fiam, nagyon szerettem anyádat! És egy rejtekhelyre vittem el. És én vele éltem le az életem. Te maradtál. -Apám! Mondd meg mán nekem, hogy mi az én nevem? - Fiam, a te neved: Hegyi király. - Hogy mondod, apám? - Hegyi királynak neveztelek én el. Még nincs királyságod. Aszongya aló: - Ott van apádnak a feje alatt egy aranykulcs. Vedd el! -Apám - aszongya -, egy aranykulcs van a fejed alatt. -Ó, gyermekem, erről megfeledkeztem mán! - Fiam, evvel nem minden ajtót tudsz kinyitni. Ahova ez való fiam, ott kint járt valamikor anyád. Anyád vitéz vót, és négylábú táltos bögejcsikón repkedett. Van neki egy bátyja valahun. (Nem tudta az apja, hogy mán megtalálta a fiú az anyjának, az ídesanyjának a bátyját, a háromszázhatvan éves herceget.) -Na, apám, add ide! - Fiam, vigyázz magadra nagyon, mer ahova ez a kulcs való, onnan még élve nem jött el ember. Anyád is csak iccaka lopta el. - Ohóhó, minek nekem ez, ha oda nem lehet bemenni? Beletette a zsebibe. Megcsókolta az apját. -Adok egy fél fácánt, meg van sütve. Edd meg. Meg gyúrt egy kis pogácsát neki. A fiú ránízett az apjára, oszt kihullt a könnye. -Szegíny vagy apám, boldoggá teszlek. így teszek én mindenkit boldoggá, akit szeretek! Visszarepült a nagybátyjáho. -Na, kedves nagybátyám! Megcsókolta. -Megfiatalodtam, legalább száz évvel, öcsém! Elfelejtettem elsősorba megmondani neked, hogy apádho el kell menni, egy kúcsot el kell kírni. 159