Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Ó, dehogy ijedtem! Most látom szegíny apámat, hogy vadászik. - Nagy szerencséd! Hű, azon gondolkodott itt a bátyja, hogy nem kírdezte meg, mi a neve! -Hát - aszongya - nem tudom. Na, majd visszajön, megkírdem. Megyén a Fekete tengerhe, a Fekete hegyekbe. Mán előre húsz, harminc méteres lángokat lövellt rá a három sárkány. -Nem bírom megközelíteni. Mit csinájjak? - Gyere vissza a tengerhe, oszt gyúccsál fel három erdőt, hogy tűz legyen. Oszt megeszem. A tizenkét lábú táltos bögej csikó a parázzsá vált három erdőt felfalta. Elkezdte hát engedni ű is a tüzet, a három sárkánt, tisztán zsarátnak, parázsnak égette! Aszongya: -Vigyázz, most nyílik meg, ha nem tudod leszakítni, akkor ne is indulj sehova se! Odament a fiú. A szíp balzsamvirág kinyílt. Hopp! Leszakította. Aszongya: -Tedd a belső zsebedbe! Vissza kell menni apádho. - Apámho? Hát mi közöm nekem apámho, amikor mán itt vagyok a bátyám birodalmába? -Vissza kell menned apádho! - De hát, te nem tudod, hogy hol lakunk. -Dehogynem! Kiírt egy hegyes vidékre. Egy víz tetejin laktok, az Isten szigetjinek híjják. Aszongya: -Oszt mírt híjják ezt Isten szigetjinek? - mondja a lónak. (Mer a ló tudott beszélni táltosul.) - Mer az egy erdősigbül, növényekbül úgy verődött össze, és szigetté alakult. -Mit keresek, mi bajom, mi gondom nekem most apámmal, amíg vissza nem mék? -Aszontam, ű általa megyünk vissza! 158