Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)
Csinált neki virágbul ágyat. Elaludt Szent Amálika. De olyan vót, hogy a mezei állatok odamentek, oszt csudálták a szípsígit. - De szíp vagy! - Te mir nem vetkezel le? - Kapcsolom le mindjárt - aszongya - a szíjakat. A jány elaludt. - Juj ! - olyan zengés vót, hogy felugrott. Az öreg kódusnak a gúnyája ott vót. Az öreg kódus sehun nem vót. - Ó, szegíny, mi lett vele? Valaki megette vóna? De nem látom, se a vírit, se a cipőjit se! Szegíny! - aszongya. De lássa, hogy arany lábnyomok vezetnek a hegyre: - Ó, lehet, elolvadt az öregnél az aranypíz. Fiatal jány vót, de nagyon szíp vót. Hát, ahogy megyén befele, ott ül egy felsiges királyfi. -Kedves felsiges királyfi! Szeretnék az öreg kódusrul valamit tudni! -Ó, Szent Amálika, én vagyok az! Én vagyok Tündérország királya. Sajnáltalak tíged - aszongya -, hogy odaadott a bátyád, de mán a bátyád elment rígen megnősülni, én meg tíged veszlek el! - megcsókolta. Berepült vele az anyjáékho, a Feketehold királyho, megkírte a kézit. - Rendben van, fiam! Legyen a tiéd! Megcsókolta, megölelte. Tik, hóhérok, seprűzzítek, tik meg, papok, eskessítek! Máig is élnek, ha meg nem haltak! 1988. június 15. 152