Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Hegyi király 'Л 7Ót, hun nem, a hetedhét ország ellen, de még az Óperenciás jeV ges tengereken is túl, egy hatalmas hegysziklás vidék. De azon a hegysziklás vidéken csak egy páran laktak. Olyan emberek, akik a sorstul meg vótak üldözve, elhagyták a nagy városokat. Egy szegíny ember, akinek meghalt a felesíge a városba, kibolyongott kicsi fiával a hegyekbe. De hát a fiú nőtt, nevelkedett. Vadásztak, úgy éltek. Ilyen erdei növényeket szedtek, tettek el télire. Nőtt, nevelkedett a fiú. Mán legényserdülő sorba vót. Aszongya az apja neki: -Fiam! Igaz, hogy lerongyolódtunk mán, ruhánk sincs! Jó vóna, ha világot próbálnál! - Ó, kedves apám! Az egész világot járjam be? -Nem úgy, fiam! El kell menned királyi városokba, szógálatot keresni! - De hát, apám! Még a nevemet se tudom leírni. -Fiam, a vitézséghe nem névleírás kell! Hanem a kell ahho, amit neked az Isten megadott. Amikor te megszülettél, egy hang kiáltotta, hogy hírneves ember leszel. -De hát - aszongya -, akkor elinduljak, apám? De még az sincs, amit vigyek magammal. -Jaj, várjál, fiam - aszongya -, hagyott itt anyád - aszongya egy amulettot neked. Kivette a nyakábul, hogy adjam neked, amikor felnősz. - És az én anyám ki vót? - Fiam, én elraboltam. Mer én betyár fővezír vótam. Egy hercegnő vót, de meghalt anyád, egy zsumbulyba, ahun senki nem láthatta. De hát, így áll a bál, te hercegfi vagy! 153