Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Mennyi aranyat kírsz? - Mit kírsz az aranyír cserébe? Aszongya: -Azt a jányt. -Hmmm, rendben van! Odaadom neked, csak van nálam egy zsebkendő, görcsre van kötve. Hogy én is menjek a jánnyal, és oldja ki azt a zsebkendőt. - Ó, de kicsi kírísed van! Akármelyik pillanatba meglehet! Na, hozták oszt az aranyat, hozták az ezüstöt, a gyémántokat, a briliáncsokat. Rakták el. A Pokol végirül megkapta a jányt is, vitte egyenest be Pokolba. Vélek ment a kódus is. Plútó nagyot nevetett. Aszongya. -Zárjátok be a Pokol kapuját! Na - aszongya -, most mán este lesz a lakadalom! - Rendben van! A lakadalom előtt egy órával a zsebkendőt kioldom. -Oldhassa mánis! -Nem, csak a lakadalom előtt! A kisjány meg ott vót a kódus mellett. Hozzák hát a pulykákat, ülnek-sülnek, esznek-isznak, dorbézolnak, minden. Mán közeledik mindjárt a mátka-iccaka. A jány kivette a zsebkendőt. - Még nincs itt az idő - aszongya. - De te ki vagy, te öreg kódus? -Jaj, de szíp vagy, te Szent Amálika! - aszongya. Eljött a tizenkét óra. - Gyerünk! Oldd ki a zsebkendőt! Kioldta a zsebkendőt. Lett olyan zenebona, olyan láng, tűz, olyan parázs, hogy az ördögök nemhogy csak Pokolbul repültek szíjjel, hanem még a fejek is repedtek szíjjel, hasadtak szíjjel, hulltak le! -Na, gyere, kedves kisjányom! Hopp! Kirepült vele az öreg kódus. -Tíged lefektetlek ebbe a hegybe, nízd meg, milyen szíp ez! 151