Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Neked adom, te jólelkű kódus. Mikor elhajította Pokolország elé, a Pokol fiai mind égtek, perzselődtek, kotródtak hátrafele. - Még egy lépés, oszt Pokolba vagyok! -Jaj, Isten őrizzen, atyám! - aszongyák az ördögök. - Hát mit csinájjak, hát csak el kék hozni a Pokol királyának azt a szíp jányt. Pokolkirályfi odatermett: -Hohó, te öreg kódus! A Feketehold fiának a húgát, Szent Amálikát elviszem! - El, ha el tudod! Ha el tudod, vidd! - Ide figyelj ! Mennyi aranyat kírsz, mennyi kincset? - Hát - aszongya -, szükségem vóna rá, de én nem kírek! - De hát, akkor csak elviszem! - Elviheted, ha el tudod! Megfogta a jányt a Pokol királyfi, az öreg kódus kirántott egy aranyszál hajat. Rátette, a kezin-lábán az ördögnek bilincs lett. - Na, látod, hogy ugye, nem tudod elvinni? -Vedd le rulam, az Isten áldjon meg! Inkább itt hagyom a jányt. -Mondd meg apádnak, Plútónak, ha még mindig figurázik, az összes Pokolt, ahogy áll, felborítom, oszt begyutom tövibül, oszt elégetem! -Jaj, az Isten áldjon meg, te kódus, ne tedd! Elment. Az öreg Plútó aszongya: - Hogy létezik, hogy a Feketehold janyát nem tudjátok egy kódústul elvenni? -Apám! Ez nem közönséges kódus! Ennek olyan varázsereje van, hogy túltesz még énrajtam is. -Na, majd elmegyek én! Lökjitek a dolmányt a nyakamba! Rögtön elefogott tizenkét táltos tüzes paripát, robogott Plútóval egyenesen a Feketehold királyho. Hát jön: - Hát te kódus, te kódus! Nem akarsz király lenni? -Én nem! - aszongya. 150