Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Hát, ezt megteszem neked! Egy szobába beengedte a Tündérkirályt, a felesígit, a jányát is elengedtík. Aszongya a Türdérkirály jánya: -Szívem, szíp szerelmem, sajnos, hogy a Ződágkirály jányáér idejutottál! Itt van ez a síp (kivette a haja közül), egy kis ezüstsíp. Ha valamit óhajtasz, ezen megtalálod! Megcsókolta ajányt, visszavittík űket, lezárták. Viszik ki mán, kifele, az erdő hatodik ríszibe, leül. Az ördög aszongya: - Az erdő le legyen vágva, fel legyen szántva, be legyen vetve, fele búzával, fele szőlővel! Holnap tizenkét órakor piros bor legyen, és búzakenyír Plútó asztalán, mer ha nem, mustármagról mustármagra szedünk! Elmegy. Belesípolt, odaugrott két kis hím juh, aszongya: - Mit parancsolsz, kedves gazdám? -Ó, mit parancsolnék két kis juh? Hallod, mi a feladat: vágassam ki a fát, szántassam fel, kenyír meg bor legyen! -Ne fílj, feküdj le aludni, hónap tizenkét órakor itt lesz! Lefeküdt a fiú, aludt, másnapra csengettek, kongattak a gyönyörű szőlőfürtök, a búzát lengette a szél. Tizenegy órakor mán kenyerek jöttek szípen kifele, jött a szőlő, a bor, bevitte. -Nagyon jó - aszongya. Na, neked adom űket, elviheted! Még várjunk, míg hazaírnek! Jött szípen a Tündérkirály jánya. Mikor elért, egy útelágazásnál leültek. Odamegy egy fáho, lássa, folyik belűle a vir! Bele van vágva egy kard, egy szíp milling, meg egy rozsdás kard. Aszongya: -Felsiges királyom! - mondta a Tündérkirálynak, aki most felmentett - hogy lehet az, hogy az egyik kard rozsdás, a másik meg eleven? -Fiam - aszongya -, én sohasem beszéltem neked erről, ez a két fiam. Az egyik fiam - aszongya - él, a másik meg halott! - Ó, ó, Istenem, Istenem, Istenem, Istenem, az egyik meg van halva, egy kunyhónál el van vágva a nyaka, a másik fiam örök rabságban van. 105