Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Nahát - aszongya - most mit csinájjak? -Az átok leszállt, fiam, a Ződági király janyánál. Elment magátul a Jégország királyáho, összeházasodtak. Most mán én hazamegyek, fi­am, a világ legnagyobb tengerihe, egy szigetre, mer ott van a két fiam. Elment a jányával, felrepült. - Hipp-hopp, ott legyek az elátkozott Fekete tengerszigeten! Hát, mikor megyén, ott lássa, hogy ott van egy kunyhó, egy szíp királyfi el van esve, egy másik királyfi meg hatalmas láncokkal ki van kötve egy fáho. - Melyik király lehet olyan hatalmas vitézkirály, aki ezt megteszi? Kopogtat be a kunyhóba, hát egy öregasszony a pad alatt az orrá­val piszkál a parhetba vagy kályhába, mondjuk. -Szerencsés jó napot, kedves ídesanyám! -Adjon Isten neked is, kedves fiam! Mi járatban vagy itt? Itt még a madár se jár! -Kedves ídesanyám, eljöttem a kér sógoromér, a Tündérkirály két fiájér, mer eljöttek ide, itt valaki megölte az egyiket! -Én öltem meg, fiam! Nem felelt meg a vitézsége. A másikat meg leláncoltam. - Hát - aszongya - hogyhogy?! - Úgy fiam, hogy van itt a tengerparton egy magas fa. De olyan magos fa van, fiam, hogy az eget korholja! Van ott egy griffmadár. Ha a fa tetejin három iccaka a griffmadarat meg tudod őrizni, hogy el ne vigyík, akkor fiam, felszabadítom a két testvíredet, én nekik adom a két jányomat. Mer nekem olyan szíp jányom van, hogy a király jánya csak távol állhat tülle! -Rendbe van, ídesanyám! Hipp-hopp, ott legyek a világ legna­gyobb magos fáján! Felírt a fiú, látta, hogy iccaka tizenkét órakor jön haza a griffma­dár. De majdnem elvaknyult a fi székbe! Pedig hát a fiú nem fiit ám! Ejnye, ejnye, ejnye, ejnye, ejnye! Hát leült a fiú a gallyra, beleült a griffmadár a físzekbe, tizenkét órakor lássa, hogy nyílik az ég alja, az ég alján jön egy fekete lovas, fekete lovon, de úgy ragyog, hogy szikrázik, fekete korona van a fejin. -Ó, te Jó Isten! 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom