Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A mese tehát - e vélekedés szerint - cselekvésre serkentés helyett mintegy tétlenségre kárhoztat, s ez már bőven elegendő indok a műfaj elutasítására a racionálisan, anyagelvűen gondolkodók körében, akik a matériát abszolút kategóriának tekintik. Ennek az anyagi bőséget lényegesnek tartó, fontos értékül választó gondolkodásnak a közelmúltig egyedülállóan erős, már-már megkérdőjelezhetetlen volt (napjainkban változó) a státusa. Igaz: mesemondóinkról ritkán jegyezték fel, hogy dúskálnak a földi javakban. Ők, akárcsak Lakatos János, főleg lelki gazdagságukkal büszkélkedhetnek. A diaszpórában élő kisebbségeink esetében még egy fontos mozzanat, a meggyengült anyanyelv mindenkori állapota, olykor a hordozó nemzetiségi szigetnyelv erőtlensége, s az ebből fakadó adatközlői bizonytalanság is hozzájárult a műfaj kutatásának elmaradásához.

8 Ami mármost a cigányok körében fennmaradt népmesék gyűjtését illeti, külön nehézséget jelent a nem cigány származású és/vagy anyanyelvű gyűjtő számára az elfogadtatás és beilleszkedés. Közismert ugyanis, hogy a hazai cigányság hagyományos kultúráját feltáró nem cigány kutatóknak halmozott kutatási nehézségekkel kellett számolniuk még a közelmúltban is; a kutatók által megfogalmazott gondolatok a cigány mesegyújtésre is érvényesek.

9 Az általunk megtapasztalt, tanulságos gyűjtési nehézségekről munkánk következő fejezeteiben számolunk be. A hazai cigánykutatás egyik úttörője, ERDŐS Kamill a Békés megyei cigányokat bemutató, 1959-ben megjelent tanulmányában „hálás, szép és élvezetes feladatnak" nevezi a békési cigány népmesék kutatását, ilyen munkálatról azonban nem tud.

10 Ezért különösen becsesek azok a Békés megyei eredmények, amelyek az itteni cigány népköltészeti kutatás eredményességét jelzik. A békési kutatók közül L. SINKÓ Rozália publikálta LOLLO címmel az első és mindmáig egyetlen, itteni cigány népmeséket és népmondákat is felölelő reper8 A kisalföldi horvátok körében megtapasztalt jelenség. GRIN 1.1988. 91. p. VEKERDI Józsefet idézzük: „...a paraszti kultúrák vizsgálatára kidolgozott kutatói módszerek nem alkalmazhatók változatlanul a cigány népi kultúra felderítésére... Egyetlen megbízható módszernek a spontán megfigyelés, a cigányság mindennapi életébe való közvetlen bekapcsolódás, a cigány családok körében szerzett benyomások gyűjtése bizonyult." VEKERDI J. 1989. 8. p. Hasonlóan az adekvát kutatási módszerek kidolgozását sürgeti UJVÁRY Zoltán. UJVÁRY Z. 1994. 32. p. 10 „Mesélni is igen szeretnek. Meséik között - eddig soha le nem írt - mesetípusokra bukkanunk. Sajnos, Békés megyei cigánymesék gyűjtésével, rendszerezésével - tudomásom szerint - senki sem foglalkozik. Pedig igen hálás, szép és élvezetes feladat." ERDŐS K. 1989. 69. p. 9