Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

- Mit mondtál? -Festő?... Tán megbolondultál? -De bácsikám, hiszen te is mondtad, hogy még festő is lehet belőlem... - Ostobaság! Hát komolyan vetted?... - És Szamossy mester is azt mondta... -próbáltam közben megjegyezni. Elmeséltem, hogy megismerkedtem Szamossyval, aki biztatott és ösztönzött, hogy ne csüggedjek, mert szép jövő vár rám. Reök bácsi nagyon meglepődött. Egészen oda volt, hogy milyen szilárd az elhatározásom. Aztán ijesztgetni kezdett és előadást tartott a festészetről és a művészetről, a pálya összes nehézségeit leírta, tanulásról, szorgalomról beszélt, történelemről, aesthetikáról, anatómiáról, távlat-tanról és általános műveltségről, amely nélkül festő nem boldogulhat. - Eveken át kellene szorgalmasan tanulnod - tette hozzá -, hogy festő legyél!... Ha tudtam volna, hogy nagybátyámnak igaza van, talán meghajoltam volna akarata előtt. De nem is sejtettem a valót és gyerekes ártatlansággal hazudtam neki, hogy Szamossy mindezt már elmondta. Egyébként már értek is a festészethez, ceruzával nagyon jó portrét rajzolok és hogy mindezt bebizonyítsam: megkértem nagybátyámat, hogy üljön nekem modellt. Szegény ember. Tulajdonképen igaza volt, mégis belekerült a csapdába, ahonnan nem tudott kiszabadulni. О tudta, hogy milyen nehézségekkel jár a festő pályája. De azt már nem érezte, hogy a festő könnyen elviseli a nehézségeket. Elfogadta ajánlatomat. Először is megmutattam neki összes vázlataimat, amelyekről nem is tudott. >Volt egy albumom, tele rajzokkal, amelyek természet után készültek az utcában és nálunk.^

30 S őa ceruzarajzokban felismerte a szolgálót, >a szomszéd susztert^,

31 a házakat és az utcasarkot. Most már nem volt más hátra, mint az, hogy saját arcképe jól sikerüljön. Rögtön megkezdtem a munkát. Csak nagynénémnek volt egykét kifogása, mindenki más el volt ragadtatva. A suszter nagyon dicsérte: - Szakasztott a Reök úr! Éppen olyan! Mintha csak a szájából köpte volna ki!... >Miért kell töprengeni még?<

32 Nagybátyám - mit tehetett egyebet - a fej ét csóválta és beleegyezett: - Isten nevében, legyen! Csak azt mondd meg, hogy akarod megkezdeni? Hiszen jól tudod, hogy nem áll módomban az anyagi támogatás!... Ez volt a legkisebb gondom, nem is törődtem vele. Nagybátyám végzését szentesítette a doktor határozata is, aki alaposan megvizsgált és kijelentette, hogy valóságos veszedelmet jelent, ha visszaküldenek a gyalupadhoz. Olyan gyenge vagyok, hogy el se bírnám a szerszámokat!... Végre.... Végre... Nem is tudom leírni, hogy mit éreztem abban a pillanatban, amikor eldőlt, hogy nem leszek asztalos! Nem, nem, soha többé!... Ez a kísértet, amely legédesebb álmomat is megzavarta, egyszerre eltűnt, elszállt örökre! Szerettem volna az egész világnak odakiabálni: - Nem leszek asztalos! De csak magamban mondogattam, hiszen a világ úgyse sokat törődött volna vele. Most hát megnyílt előttem a pálya, s a gyerekkor ártatlan álmodozása valóra vált. Természetesen azt nem is sejtettem, hogy mi lesz belőlem, milyen festő leszek. Csak festő akartam lenni, aki dolgozhat. Ez volt egyetlen kívánságom. Művészi törekvésem nem terjedt túl azon, amit eddig láttam, ahol egy nagy teremben a mesterem másolta a képeket. Szamossy ugyan gyakran mesélgetett nekem híres festőkről, Tizianról, Veronese-ről, akadémia, ahol remekműveket látott és örökbecsű képekről mesélt, miközben egyre festett és én ott álltam mellette és azt hittem, hogy mindaz, amiről szó30 Régi fordításban csak ennyi: „Elibe tettem az albumot." 31 Régi fordítás: „a szomszédokat, a susztert". 32 Ez a mondat hiányzik a régi fordításból. 85